Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 77 gyakorlottak magukat, a melyeknek nagy hasznát vették az életben is. A számtannál, méréstannál és egyéb tárgyaknál is sürgeti Francke, hogy az életből vegyék a példákat, hogy a gyermekek már az iskolában lássák a tudománynak az életben való hasznát. Különös figyelemre méltó az is, hogy mily nagy gondossággal igyekeztek a theol. hallgatókat a gyakorlati lelkészi pályára előkészíteni. Nevelésük ez irányából következett, hogy a nyelvek mellett a reális tárgyakat is nagy buzgósággal felkarolták. Természetrajz, természettan, földrajz, történelem, egészségtan, gazdaságtan s más az életben szükséges tudnivalók mind helyet foglalnak Francke tanintézeteiben. Az által, hogy e tárgyakat a recreatio fogalma alá foglalta, talán vesztettek fontosságukból, de mivel ezek tanulmányozásánál szabad mozgást és tevékenységet engedett, s a tanítást kísérletekkel, kirándulásokkal kötötte össze, ez a módszer meg emelte a kedvérzetet és előmozdította a nevelésnek egyik fontos célját az öntevékenységet. A lehető alapos tárgyismeret megszerzése végett nagy szerepe volt Francke intézeteiben a szemléltetésnek. Ezt oly erélylyel sürgette a pietismus, mint Comenius. A szemléltetés céljából a hallei iskolák gazdagon voltak ellátva tanszerekkel. Becses muzeummal, botanicus kerttel, műhelyekkel, modellekkel, képekkel rendelkeztek. Spener még a bibliai történeteket is képek segítségével szeretné tanítani. Kirándulások alkalmával növényeket gyűjtöttek, ipartelepeket látogattak. Ismerték, sőt magok is készítették a különféle optikai eszközöket. A kisebb tárgyakat nagyító üvegekkel vizsgálták. A csillagászattan szemléltetésére is külön tanszereik voltak. Ott állott előttük a glóbus és a térképek minden földajzi és történeti órán kezükben forogtak. Még a világtörténet főbb eseményeit és képekben állították szemeik elé. A szemlélés utján szerzett tárgyismeret mindig megelőzte a szóismeretet. Csak a tárgy látása után tanulták meg annak német és latin nevét, írásművek készítésére is csak azok voltak kötelezve, akik már földrajzot, történelmet és egyéb reális tárgyakat tanultak, mert csak azok irhainak német és latin beszédeket, akiknek vannak reális ismereteik. Üres szavakkal — mint eddig a latin iskolákban volt szokásos — nem lehet szónokolni. Sűrűen alkalmazták az u. n. előmutató tanítást is. A tanító, mint valamely mesterember az inasok előtt, megmutatta tanítványainak, mit és hogyan tegyenek s ezek aztán utána csinálták. Ez nemcsak a kézügyességek és kézi munkák tanításánál volt szokásban, mint pl. az írásnál, rajzolásnál, zenénél és az esztergályozó és üvegcsiszoló műhelyekben, hanem a nyelvtanitásnál, a számvetésnél is. A tanító az idegen nyelven egy-egy mondatot elolvasott, szószerint lefordított s a tanulók mind ezt utána mondták. A közlő tanalak mellett nagyon előtérbe lépett a kérdező