Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

Λ pietismus paedagogikája. 73 és gyakorlott középiskolai tanerők legyenek készletben, amely cél — mondja Francke — csupán collegia academica által nem érhető el. Ε seminariumban az egyetemi hallgatók napi két órán vettek részt s a cursus két évig tartott; ez idő alatt tanítaniok sem kellett. De a két évi előkészület után kötelezve voltak Francke középiskoláiban 3 évre tanári állást vállalni, napi 4 órával. A ki e kötelezettségnek meg nem felelt volna, az kártérítést fizetett a szabad asztal élvezetéért és a seminariumi oktatásért. Ε két intézmény mutatja, hogy a tanítóképzés, sőt a középiskolai tanárképzés terén is Francket illeti meg a kezdeményezés dicsősége. Comenius csak hirdette a tanítóképzők szükséges voltát, Francke meg is valósította az eszmét. (Schulze 0. Franckes Paed. 18. 1.) Nem kielégítő, a mit e fontos ügyben tett, de az akkori viszonyokhoz képest nagy haladás. Francke példaadása után kezdenek másfelé is a tanítói szakképzésre gondot fordítani. Tanítványa Schienmeyer Kristóf Stettinben 1732. Steinmetz Bergenben 1736. Hecker, szintén Francke tanítványa, Berlinben 1748. alapított tanítóképzőt, mindegyik helyen árvaházakkal kapcsolatban. És bámulatos, hogy Francke kezdeményezése mily messze kihatott. Egyik XIX. századbeli utóda, Frick Ottó hallei árvaházi igazgató 1881-ben felújította Francke nyomain járva a praeceptorum selectum seminariumot és alkalmat adott a, főiskolai hallgatóknak, hogy tanulják meg, miként kell tanítani. És Gossler porosz közoktatásügyi miniszter, 1889-ben kifejezetten „a hallei árvaházi intézet mintájára" szervezett több gymnasium mellé seminariumot középiskolai tanárok gyakorlati kiképzése céljából. (Schulze 0. J. m. 17. 1.) Ilyen volt a tanítóképzés Francke intézeteiben. De milyen volt az eredményt tekintve maga a tanítás, melyet ily kezdő és kísérletező tanítók végeztek seminariumi éveik ideje alatt? Idős, tapasztalt férfiak és állandó tanerők bizonyára nagyobb eredménynyel tanítottak volna. De Franckenak nem volt arra anyagi fedezete, hogy állandó tanítói és tanári állásokat szervezzen. Neki be kellett érnie a szabad asztal két órás bejáró vendégeivel. Csupán középiskoláiban voltak legalább három évre lekötött rendes, de mindig fiatal és szintén gyakran változó tanárai. Ezeknek más tisztük nem volt, mint a tanítás s naponként csak négy órán tanítottak, hogy — mint Francke mondja — túlságos sok munkával meg ne terheltessenek. A sok kezdő, bejáró és gyakran változó tanító mellett nehéz feladat volt a tanítás egységének, az egységes módszeres eljárásnak a biztosítása. De ez is eléggé sikerült. Erre szolgáltak a híven követett és ellenőrzött részletes utasítások, az osztályonként vezetett leckekönyvek, melyekbe az elvégzett anyagot pontosan be kellett jegyezni, a tanulókról vezetett minősítési táblázatok, melyek a tehetségre és erkölcsi magaviseletre is kiterjeszkedtek, a gyakori hospitálások és konferenciák. A tanítás közvetlen ellenőrizői és