Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Márton Lajostól: M. Aur. Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. Aurelius Augustinus De doctrina christiana c. müve exegetikai munkásságának rövid áttekintésével
Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 47 Ε különbségtétel után a res (dolgok) tárgyalására tér át, melyeket minéműségük szerint részint élvezni, részint csak használni kell. Az előbbiek magukban boldoggá teszik az embert, tehát céljuk önmagukban van, az utóbbiak csak eszközök erre. Felcserélésük a célt meghiúsítja. Négy dolog van, mondja, a mit szeretni kell: unum, quod supra nos est (Isten), alterum, quod nos sumus, tertium, quod juxta nos est (felebarát), quartum, quod infra nos est (testünk). A 2.-ikra ős 4.-ikre nem kell külön parancsolatot adni, (bár a Mt. 22, 39.-ben ez is megadatott,) mert az ember természettől fogva szereti magát és testét. Csak ne önmagáért szeresse, hanem Istenért, kiben létének célja van, melynek érdekében magát nem élvezni (frui), hanem csak eszközül használni (uti) kell. — De annál inkább kell az első ós harmadik dolog szeretésóre inteni az embereket. Isten ős felebarátaink szeretését az Úr a legfőbb dolognak jelentette ki. (Mt. 22, 37 s 9.) Csakhogy felebarátainkat sem önmagukért, hanem Istenőrt kell szeretnünk. A felebarátok közé, abból az elvből indulva ki, hogy mind a ki nyújtja, mind a ki kapja a segítséget, felebarát, odasorolja az angyalokat is, kik velünk sok jót tesznek. Sőt „et ipse Deus et Dominus noster proximum se nostrum dici voluit." Mert az utóbbi magát is jelöli a Luk. 10, g 3. s köv.-ben, Isten pedig könyörületességet mutat irántunk a maga jóságáért, mi pedig egymás iránt az ő jóságáért, azaz ő könyörül rajtunk, hogy őt élvezzük, mi pedig egymáson könyörülünk, hogy őt élvezhessük. Mert szeretetünk egyetlen tárgya, a kit élveznünk (frui) kell, csak Isten. Minden mással csak élni (uti) kell, szeretni pedig csak őt. A felebarátaink iránti szeretet is abban tetőzik, ha őket Isten szeretetére vezetjük. És pedig nemcsak mint unitast kell élveznünk, hanem mint trinitast is. 1) Ez tehát a legfőbb és egyetlen dolog, melyet szeretni ós élvezni kell. Isten is szeret minket, de nem élvezhet, mert nem szorul a mi javainkra, melyek benne foglaltatnak, vagy tőle származnak. Tehát csak ól velünk, eszközül használ minket. ') Aug. e néhány sora a szentháromság patrisztikai értelmezésére nézve locus classicusnak tekinthető. „Ez a háromság: egy az Isten, a kitől minden, a ki által minden, a kiben minden. (Róm. 11, „.) Tehát Atya, Fiú és Szentlélek, és ezek mindegyike isten és együtt mindnyájan egy isten; és ezek mindegyike teljes substantia és együtt mindnyájan egy substantia. Az Atya sem nem Fiú, sem nem Szentlélek; a Fiú sem nem Atya, sem nem Szentlélek; a Szentlélek sem nem Atya, sem nem Fiú; hanem az Atya csak atya, a Fiú csak fiú, a Szentlélek csak szentlélek. Ugyanaz az örökkévalósága van mind a háromnak, ugyanaz a változhatatlansága, ugyanaz a felsége, ugyanaz a hatalma. Az Atyában az egység (unitas), a Fiúban az egyenlőség (aequalitas), a Szentlélekben az egységnek és egyenlőségnek egyessége (unitatis aequalitatisque concordia.) Es mind e három egy az Atyáért, egyenlő a Fiúért, össze van foglalva a Szentlélekért."
