Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

44 Dr. Erdős József, Az újszöv. kánon és ösker. irodalom. különbözteti és elsőbbségi ranggal emeli ki Jak., Jud., Pét. és Ján. leveleit, azaz a szorosabb értelemben vett antilegomenát, a Hermas ποιμην-)έίδ\, Barnabás levelétől ős a többi ilyen későbbi időből való nothától; a mely megkülönböztetése még élesebb kifejezésre jut akkor, midőn (h. e. II. 23) a hét katholikus levélről és ezek között épen Jak. és Jud. leveléről szól. A mi végül az idáig mellőzött Zsid. levelet illeti, ezt név szerint nem említi, a minek oka az lehet, hogy ő e levelet a páli levelek átalános jelzése alkalmával Pálénak tartotta, a mint hogy egy ízben (h. e. III. 3) valósággal Pálnak 14 leveléről szól és másutt (h. e. III. 38) a Zsid. levelet Pálnak tulajdonítja, ámbár azzal a föltevéssel, hogy azt Pál a zsidók hazai nyelvén írta (

ίβραίοις γαρ δια της πατρίου γλύπτης έγγραφος ωιιιλψ.ότος τον Παύλοι) és a későbbi gyanítás szerint vagy Lukács, vagy római Kelemen fordította volna le görög nyelvre. Bizonytalansága és ingadozása azonban itt ismét észlelhető, a mennyiben már másutt (h. e. III. 13) e levelet az antilegomena közé számítja. Két újszövetségi kánoni könyv authentiájára nézve habozott Eusebios, úgymint a Zsid. levélre nézve, a melynél nem tudott szabadulni Origenes kritikai tekintélyének a súlya alól és az apokalypsisre nézve, a melyet nem mert határozottan János apostol művének vallani, mivel azt némelyek, a chiliasták ábrándos tévedései miatt nem fogadták el. Ám mintegy félszázad multával az ö halála után, a hippói zsinat (393) Aurelius karthagói püspök elnöklete alatt, az újszövetségi kánont abban a sorrendben ós oly számban állapította meg, a hogy az, azóta, mint befejezett kánongyííjtemény mind e mai napig változatlan ős érintetlen épségében érvényben van. Irodalom. Stroth F. Α., Eusebios életérői és iratairól a hist. eccl. kiadásában. Hal. 1779. Rienstra Bem., de fontibus ex quibus hist. eccl. opus hausít Eusebios Pamphili et de ratione qua iis usus est. Traj. ad Rhen. 1833. Baur F. Chr., Comparatur Eusebios históriáé ecclesiasticae parens cum parente historiarum Herodoto Halic. Tubing. 1834. Meyer P., de vita Constantini Eusebiana. Bonn 1882. Gutschmied Α., Untersuchungen über Eusebios. Stuttgart 1886. A kánoni vonatkozásokra nézve össszehasonlítandók az általam már más előző alkalommal felsorolt isagogikai művek. D. Erdős József.