Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

42 Dr. Erdős József. {χρονικός κανό,ν) pedig időrendi táblázatokban mutatva fel az egyes népekre, nemzetekre, uralkodókra vonatkozó főbb mozzanatokat. Ε munka második része Hieronymus fordításában latinál, továbbá Aucher kiadásában (Venet. 1818) örmény és Telmahari Dénes pátriárka 775. évi fordításában syr nyelven szállott reánk, (kiadta Siegfried ós Gelzer. Leipz. 1884); míg az egészből fenmaradt eredeti görög szöveget a későbbi chronographusok munkáiból ösmerjük. Nagy fontosságú történelmi forrásműve β) a tíz könyvbe osztott 'Εκκλησιαστική ιστορία, a moly a keresztyén egyház történetét tárgyalja kezdettől 324-ig. Ebben az ős keresztyén irodalom egyes munkásainak, mint p. o. Papiasnak. Apolloniusnak elveszett irataiból bő részleteket közöl. Latinra fordította Ha/inas aquileai presbyter 395., németre Stroth (Quedlinburg 1776) és Closz (Stuttgart 1839). Az ezen egyháztörténelmével kapcsolatos Συναγωγή των αρχαίων μαριυρίων végképen elveszett. írt továbbá γ) Konstantin császár harminc éves uralkodói jubiläurna alkalmából egy panegyrikust (336) εις Κωνσταντίνον τόν βασιλέα τριαν.ονταετηρικός és ό) négy könyvben megörökítette Konstantin életét és dicsőséges uralkodásának történetét, εις τόν βίον του μακαρίου Κωνσταντίνου τοϋ βασιλέως λόγοι ό' Kiadta a históriával együtt Valesius Henr., Par. 1659., ed. II. 1678., továbbá Heinichen F. Α., Lips. 1830. Figyelemre móltó apologétai munkái: Í) Προπαρασκευή εκκλησιαστική (Praeparatio evangelica), melyben a pogány, főképen a görög bölcsészek tévedéseit cáfolja ós a keresztyén hitre való áttérést igazolja 15 könyvben. Kiadta Viger, Par. 1628. Col. 1688. és Gaisford, Oxon. 1843. Ezzel kapcsolatos ζ) az Ευαγγελική ώτόδειξις (Demonstratio evangelica) 20 könyvben, melyből azonban csak 10 maradt fön. Tartalma a Krisztusban megvalósult ószövetségi Ígéreteknek ós jövendőléseknek igazolása. Kiadta Gaisford, Oxon. 1852. η) Έκλογαί προφητικαί (h. e. I 2), a Krisztusra vonatkozó és allegoriailag magyarázott ószövetségi tételek gyűjteménye, a melynek töredékesen fönmaradt négy könyve tulajdonképen egy nagyobb, ή καθόλου στοιχειώδης εισαγωγή című művének az alkotó része. Kiadta Gaisford, Oxon. 1842. ϋ) Kevésbbó jelentékeny a Hierokles ellen írt cáfoló értekezése (Phot. cod. 39), míg már az Origenes mellett írt apologiája hat könyvben theologiai szempontból úgy tekinthető, mint az Origenes igazhitűsógének bizonyítása és védelmezése. Dogmatikai jellegű munkája : κατά Μαρκέλλου libri II, melyben ez ellenfelének sabellianusi álláspontja ellen vitatkozik (v ö. Gaisford, contra Hieroclem et Marcellum libri. Oxon. 1852), továbbá περί της εκκλησιαστικής θεολογίας libri III. a Fiú lényegének bibliai dogmatikai igazolása.