Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

32 Dr. Erdős József. άνήρ τά πάντα άριστος βίψ τε εγκρατής ν.αί το'ις ιεροϊς μα&ήμασι σνγΥ,εχροτημένος) és Hieronymus is (Catal. 77: Lucianus, vir disertissimus, Antiochenae ecclesiae presbyter, tantum in scripturarum studio laboravit, ut usque nunc quaedam exempiaria scripturarum Lucianea nuncupentur. Feruntur eius de fide libelli et breves ad nonnullos epistolae) Hetychios valószínűleg egiptomi püspök, 311-ben szenvedett vértanúi halált (Euseb. VIII. 13, 4); szintén kiváló munkásságot fejtett ki a szentírás szövegének megállapítása érdekében. Hieronymus szerint (adv. Rufin. üb. II. ed. Martian. Τ. IV. Ρ. II. p. 425) Alexandria et Aegyptus in Septuaginta suis Hesychium laudat auctorem. Constantinopolis usque ad Antiochiam Luciani Martyris exemplaria probat. Mediae inter has provinciáé Palaestinos codices legunt, quos ab Origine elaboratos Eusebius et Pamphylus vulgaverunt; totusque orbis hac-inter se trifaria varietate compugnat. Ugyanő ezt mondja (praef. in IV. Evang. ad Damasum) : De novo nunc loquor Testamento. — Praetermitto eos codices, quos a Luciano et Hesychio nuncupatos, paucoruin hominum asserit perversa contentio: quibus utique nec in toto veteri Instrumento post LXX interpretes emendare quid licuit, nec in Novo profuit emendasse, cum multarum gentium Unguis scriptura ante translata doceat, falsa esse, quae addita sunt. Közbe iktatva emlékezem meg azokról a kiváló latin egyházi írókról, a kik Nagy Konstantin koráig, minden tekintetben nagy fontosságú munkásságot fejtettek ki. Marcus Minucius Felix, a pogány tudós Kelsos kortársa nyitja meg a keresztyén latin írók sorát. Ez a kiváló műveltségű, a római és görög irodalomban jártas, előbb pogány vallású római ügyvivő vagy Hadrianus (117—138) uralkodásának végén, vagy az Antoninus Pius uralkodása (138—161) kezdetén írta „Octavius" című apologiáját, azt a vonzó és sokak által előszeretettel olvasott aureum opusculumot, a melyben a keresztyénség ellen intézett gyűlöletes támadásokat határozottan visszautasítja és a pogány ellenfeleket saját fegyverökkel leveri ; viszont az egy Isten létezését, az ő gondviselő világkormányzását és a keresztyén hivők erkölcsi tisztaságát igazolja. Párbeszéd alakjában szerkesztett munkáját elhunyt kedves .oskolatársa és barátja Octavius Januariusról nevezte el, a kivel együtt előbb a keresztyének üldözésében részt vett. Octavius azonban megtért és nyomban utána Minucius Felix is keresztyénné lett. Rövid bevezetés (c. 1—4) után igen ügyes ós elmés aristotelesi modorban folytatott beszélgetés rendén azt tárja elénk a szerző, hogy a keresztyén Octavius mi módon nyerte