Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Könyvismertetés

316 Könyvismertetés. ségünk van, de még azokból is válogathatunk, a mik tisztességre és ékességül szolgálnak. Az eredetinek e szavait: (die Fülle haben) zur Nahrung — a fordító nem vette észre. 168. I. 7. sor: . . . minket a bőrünkig megnyúznak ... Ha csak a hörig megy, akkor nem nyúzás, hanem vetkőztetés, fosztás. Az eredeti: die uns . . . schinden bis auf den Grad (annyi mint: Rückgrat — gerine) — valamivel mélyebbre hat. 168. I. 19. sor: Ε szavak után: „Az Ördög megérezte a pecsenye szagát" — az eredetinek e sorai: (hogy ha a nyelvek fellendülnének) „az ő országa olyan léket kapna, a melyet egy könnyen nem lenne képes betömni. Mivel immár fellendülésüket meg nem akadályozhatta" (legalább azon erősködik) ... a fordító figyelmét elkerülték, a tiszta értelmességnek nem épen előnyére. 169. I. 21. sor: 147. Zsolt. 19. Miért nem adja ezt a fordító Károli szerint? vagy Luther fordítása, vagy a héber eredeti szerint? Jákob mindenütt dativus, sehol se nominativus! — 5 sorral alább: „Tehát" helyett: szintúgy (alsó) . . . Ismét 4 sorral alább: „És kimondhatjuk" e. h.: És jól eszünkbe vegyük . . . Und lasst uns das gesagt sein . . . 170. l. 21. sor: . . . „támadt volna." Ezután a következők maradtak ki a fordításból: welchen in keinem Weg zu wehren, noch die Einfältigen zu schützen wären, wo nicht das Neue Testament gewiss in Schrift und Sprache gefasst wäre. — 3 sorral alább: „Ezt is igazolja ... a tapasztalat" — e. h.: Ezt a tapasztalás is igazolta sat. 172. I. 6—78. sor: helyenként a teljes értelmetlenségig pongyola. Talán így lehetett volna e szakaszt érthetőbben lefordítani: Nem volt-e sz. Jeromos kénytelen a zsoltárok könyvét a héber nyelvből újra lefordítani, csupán azért, mivel a zsidók, ha velők a zsoltárainkra vonatkozó vitatkozás foly, azzal gúnyo lódnak, hogy nem úgy áll a héberben, mint a hogy a mieink állítják ? Már pedig a régi atyák magyarázatai, a kik (az eredeti) nyelvek ismerete nélkül a Szentírást magyarázták (noha helytelent mit sem tanítanak), mégis olyanok, hogy igen gyakran határozatlan, meg nem felelő és helytelen kifejezésekkel élnek, tapogatóznak mint a vak a sötétben, hogy igen gyakran a szöveg igaz értelmétől eltérnek és azt saját képzeletük szerint félremagyarázzák, a mint a fent idézett vers „Tecum princípium" . . . sat. mutatja. 172. I. 25. és 27. sor: A derék prédikátor . .. ein schlechter (schlichter) Prediger; kétségtelen, hogy Luther itt a mélyebb tudomány és a nyelvek alaposabb ismerete nélkül szűkölködő egyszerű prédikátort érti, a kit a „derék" jelző sehogy sem illethet meg. 172. I. 30. sor: Ámde arra, hogy a Szentírást magyarázza és magábon véve tárgyalja . . . e. h. és önállóan tárgyalja . . . „zu handeln für sich hin" . . .