Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Antal Géza dr.-tól: Jézus élete és a Napoleon-legenda

Jézus élete és a Napoleon legenda. 289 mában, hanem a többi evangéliomokban is tisztán irányzatos irodalmi termékeket lát, melyek irányzatossága lehetetlenné teszi Jézus életének megirását. 1877-ben megjelent művében pedig „Christus und die Caesaron", a Krisztusról szóló elbeszéléseket a görög-római világ bölcsészeti nézeteiből eredetnek mondja, s magát a Krisztus személyét egy, a II. század elején élt iró szellemi alkotásának. A bizarrnak látszó gondolat nem maradt a theologiai irodalomban elszigetelt. Néhány évvel utóbb egy, az újtestamentomi irodalom terén gondos munkálatairól ismert holland tudós Loman tette magáévá azt s az evangéliomi elbeszéléseket az őskeresztyón egyházban működő vallásos képzelet termékeinek állította. Mivel pedig az evangéliomok történelmi hitelessége mellett legerősebb bizonyíték Pál apostol leveleiben található, ezeknek a leveleknek, mint apokrifoknak kimutatása lett úgy az ő, mint két más, szintén neves holland theologus: Pierson ós Naber törekvéseinek egyik főcélja. Sem Bauer Brúnó, sem Loman nézete nem keltett nagyobb mozgalmat a theologiai világban. A nézeteket annyira túlzóknak s a legszigorúbb kritika megállapodásaitól eltérőknek találták, hogy nem érezték szükségét annak, hogy ellenük nagyobb erővel lépjenek fel. Tényleg sem Németországban, sem Hollandiában, nem talált egyik nézet sem a theologiai világ körében nagyobb számú követőkre. De, ha valaki azt gondolná, hogy a két próbálkozás közös sorsa magát a nézetet a theologiai irodalomból hosszabb időre száműzte, az nagyon csalódnék. Ezelőtt mintegy 5 évvel rendkívüli feltűnést keltett ennek az eltemetettnek hitt nézetnek hirdetése Németország egyik legtekintélyesebb egyházának, Brémának egyik lelkésze Kalthoff Albert által. Kalthoff a Krisztus problémát egészen Bauer Brúnó szellemében óhajtja megoldani s tőle csak abban különbözik, hogy a Krisztus kép előállására legfőbb tényezőkként nem a görög-római bölcsészet eszmevilágát, hanem a római birodalom alsó néposztályában élő és forrongó szociális vágyódásokat mutatja fel. Kalthoff fellépése nagyobb mozgalmat idézett elő, mint akár Bauer Brúnóé, akár Lomané. A német theologiai irodalom számos neves képviselője, — köztük Bousset — foglalkozott e tisztán negativ állásponttal s mutatta ki, hogy hasonló eljárást alkalmazva, az ókornak nagyon kevés alakját lehetne történelmi személyiségnek tekinteni s hasonló eljárással az ókori történetet épúgy a mithosz világába lehetne utasítani, mint azt Kalthoff Jézus életével teszi. A brémai lelkészek e destruktiv kritikával az egyházi érdekeit veszélyeztetve látván, e Kalthoff-fóle irányzat ellen „Bremer Beiträge" cim alatt egy folyóiratot indítottak meg, melynek legelső számában (1906 október) a Kalthoff-fóle kritikai Thool. 3»»líUp VI. érf. 19