Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Erdős József dr.-tól: Az újszövetségi kánon és az őskeresztyén irodalom

Az újszövetségi kánon és az 05ΐίεΓείεΙ)τέη irodalom. 29 lakozott, ennek következtében a római püspökkel ós egyházzal meghasonlott, vértanúi halála (circa 258) előtt azonban a schismatikusoktól elszakadva, a róm. kath. egyházba visszatért. Damasus és később Prudentius περί στεφάνων hymn. XI. költeményben örökítette meg a Rómában kiszenvedett vértanú emlékét. Valószínűleg a hatodik században készített ülő szobra látható a Lateránban; talapzatára vannak vésve műveinek a címei, noha hiányosan. Számos művei közül nevezetesek: «) a husvót idejének számításáról ós megtartásáról szóló történelmi irata, άπόδειξις χρόνου του πάσχα και τά εν τψ πινάκι cf Euseb. VI. 20. 22. Hieron. catal. 61. β) Krónikái Χρονικά, a melyekben a zsidóság ós keresztyénség történelmét adja elő. Ez csak részletekben maradt fön latinul a Liber generationisban. A vallásos költészet körébe vág γ) a naassenus szektánál elterjedett ama görög zsoltárének, a mely a lélek bolyongásáról szóló gnostikus titkokat zengi olyasféle dallamos rythmusokban, a mint azt Hippolytos őrizte meg számunkra az ő elenchosában (V. 2, 10.) Ugyanő írt δ) a szentiratokhoz ódákat, illetőleg tartalmi összegezéseket verses formákban. Legértékesebb munkája azonban ε) a 12 könyvből álló 'Έλεγχος κατά πασών α'ιρέσεων 230 tájáról, a melyből régebben csakis az első könyvet ösmerték Philosophumena név alatt, tévesen Origenest tartván a szerzőjének. Ε munkájában a régi philosophiai rendszerekről, a csillagászok és bűvészek elmésségéről sok érdekes dolgot beszél el; az idáig még fel nem fedezett 2. és 3. könyvben pedig az ős görög mythologiáról ós bölcsészeiről tárgyalt. Hippolytos theologiai munkáiban, főképen a haeresis ellen írott művében az újszövetségből egész halmaz idézet található, a mi a vonatkozó kánoni könyvek korára nézve döntőleg esik a mérlegbe. Idézési formája rendesen ώς λέγει •η γραφή, ώς γέγραπται έν τί] γραφι], vagy τό είρημένον εν vfj γραφϊ], τοϋτό εστι, φησί, τό είρημένον έν ταΊς γραφαΊς, ή γραφή διδάξει κτλ, a mi mind azt igazolja, hogy az általa cáfolt előbbi korú haeresis az újszövetségi iratokat kánoni tekintélyűeknek vallotta. Sőt az imént jelzett munkáin kívül írt még egy 'Απολογία υπέρ του κατά Ίωάννην ευαγγελίου και άποκαλνιρεως című művet is (Hieron. Catal. 61), a melyben János apostol irataként idézi az apokalypsist és védelmezi a Aoyog-ról szóló evangéliomi tant azoknak a megcáfolására, a kik az örök Logos testben megjelenését tagadták. Ezek voltak az alogisták. (Az "Αλογοι elnevezés először Epiphaniosnál (367—403) fordul elő Παιάριον [gyógyszeresszekrény] κατά πασών τών αιρέσεων LI adv. Alogos). Irodalom. Hippolyti opera ed. J. A. Fabricius. Hamb. 1716. 18. 2 voll. Miller kiadása Paris 1851. Wordsworth, S. Hippolyt and his age. London 1853. Taylor W. E., Hippol. and the ehr. church of the third Century. London