Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Kováts J. István dr.-tól: A Nirvána

A Nirvána. A Kerepesi úti temetőben az ősz óta egy különös síremlék áll. A Nirvánát akarja jelképezni. Szoros fehér lepelbe burkolt női alakot ábrázol kőtömbön állva. Feje fáradtan hajlik balvállára. Az élet kihalt ábrázatáról. Szemei le vannak zárva. Egész arckifejezése mozdulatlanságot árul el. A fejét takaró lepel is kibomolva omlik alá balkarjára, melyet elalóltan ereszt alá. Jobb kezét mellére szorítja. Bal térde megrogyik. Hogy tévedt a keleti világ titokzatos nirvánája a keresztyén temetőbe ? Hogy vihették be az örök elmúlást hirdető síremléket azon a kapun, melyen fényes betűkkel ragyog az örök élet reménysége : „Feltámadunk!"? A család kívánta ? Aligha hihetnők! Bizonyára a művész: Bezerédi Gyula kivánt valami ujat alkotni. A nélkül, hogy tisztában lenne a nirvána lényegével, hallhatott valamit róla. Hiszen a fiatal, a modern poéták verseiben is lépten-nyomon találkozunk a nirvánával — pedig azok se tudják, micsoda. Csak úgy vélik, hogy ahhoz az élvezetekben kimerült, gyönyörökkel betelt, fásult, életunt hangulathoz olyan jól illik a valami elmúlás-, megsemmisülés félét jelentő nirvána emlegetése. A társaságban is annyit beszélnek a nirvánáról, a nélkül, hogy csak sejtenék is voltaképpeni értelmét. Ezt a homályt szeretnők eloszlatni. Előre is jelezzük, nem a legkönnyebb munka lesz ! * A theologiai tudományok közé az utolsó félszázadban egy új furakodott: az összehasonlító vallástan. Jelentőségre — bátran mondhatjuk — csakhamar túlszárnyalta a többit. Az idegen világrészekben, kiváltképen pedig az Indiában működő hittérítők, állami hivatalnokok ós az utazók egymás után ismerteték meg a művelt világot az ott lakó népek vallási rendszereivel. A letűnt század derekán amúgy is nagyon az anyagelvűséghez, materialisztikus világnézethez hajló európaiak mohón olvasták e leírásokat, kiváltképpen azokról a vallásokról, melyek Istenről, lélekről, túlvilági életről mit sem akarnak tudni. Örömmel értesültek arról, Theol. szaklap VI. évf. 16