Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Könyvismertetés
238 Könyvismertetés. 238 Jézus magnetikus erőt, „odot" bocsájhatott ki magából a „hit szívócsövén keresztül", amely gyógyított, még pedig vagy közvetlenül (vérfolyásos asszony Mk. 5 2 8) vagy közvetve a tanítványok által aképen, hogy azok magnetismusát „a köbre emelte". . . Ε magnetikus erő birtokában gyógyíthatta meg Jézus még a vakot is s gyógyíthattak a tanítványok is. Ezért érthető — mondja a szerző', hogy miért tartja vissza Jézus tanítványait az ő jövendő szenvedéseinek közhírré tételétől: mert ezzel a nép autosuggestiója megszűnvén, az ő ősi keletű suggestiv magnetikus ereje is meggyöngülne. — Amint Jézus csodás tetteinek ismeretlen tényezőit a szerző a már ismert természettudomány, ugy az ő országát is a mi lelki világunk „meghosszabbítási vonalába" helyezi s szerinte az a jó ember jár az Isten országa felé vezető uton, akinek nemes tulajdonságai a képzelhető legnagyobb tökéletességre törnek csupán az egyéniségben rejlő, jó lelki lényegből kifolyólag. Szerzőnek, mint orvosnak, lehetnek szép természettudományi ismeretei, de theologiai ismereteinek hiányát — amin elvégre csodálkozni nem igen lehet — többször elárulja, amikor egyes h elyeket a valódi értelemmel homlokegyenest ellentétben magyaráz, vagy egyes helyekből képtelen következtetéseket von le. Igy pl. egyenesen meglepő, hogy Luk. 7, 24- 35 fejtegetésében a segítségül vett Mt. 11, 1 4.-et s 17 io-i8--at szószerint véve ráolvassa Jézusra, hogy e helyeken Illés próféta szelleme Jánosban a buddhista lélekvándorlás eszméjének javára beszél!? Bővebben foglalkozik e kérdéssel János 9 1 _ 7 tartott eszmélkedésében. Jézus a szájnyál terapiának meghosszabbítási vonalán meggyógyítja a vakonszületett ifjút, mielőtt még a tanítványok megkérdezik: „Mester, melyik vétkezett, ez-é, vagy ennek szülei, hogy ez vakon született?" Szerző szerint ez a kérdés csakis ugy érthető, hogyha a tanítványok kérdését megelőzte volt Jézusnak egy oly kijelentése, mely szerint az ember megszületése előtt is létezik oly állapotban, hogy vétkezhetik is. Hogy Jézus oly nyilatkozatot tett volna, azt az írásnak mind betűje, mind szelleme egyenesen kizárja, de szerző nem is az irást hivja bizonyságul roppant merész hypothesisének igazolására, hanem a Somnambulismus terén szerzett — saját tapasztalatait, ami mindenesetre igen furcsa dolog. Most ezen feltételét alkalmazza Jézus egyes mondásaira, helyesebben belemagyarázza azokba. Ε szerint — úgymond — Jézusnak eme szavait Ker. János felől: .. . „ő amaz Illés, aki eljövendő vala" (Mt. 11 1 4) szószerint érteni tényleg volt alap. Továbbá Jézus Nikodemushoz intézett eme szavait is: „Ha valaki újonnan nem születéndik, nem láthatja az Istennek országát" s „Ne csudáljad hogy azt mondom néked: Szükség néktek újonnan születnetek" (Ján. ev. 3, 3_ 7) feltétlenül szószerint értette, mert különben — úgymond — miért kérdezné Nikodemus csodálkozva: „ ... Mi módon születethetik az ember,
