Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Lapszemle

234 Lapszemle. tévúton jár. Mi pedig útját egyengetjük ezen sektának, ha a káté magyarázatában úgy tüntetjük fel a dolgot, mintha mi a vasárnapot a szombatnap helyett ünnepeinők. Ezen kérdéssel kapcsolatban felhívom az olvasó figyelmét egy jő kis könyvecskére, mely nem rég megjelent s e kérdést tárgyalja: Lic. Dr. Joh. Stier, Wider den sabbatarischen Adventismus. Elberfeld 1907. Verlag des luther. Büchervereins." (90 fillér.) Grützmacher rostocki tanár a modern-positiv theologia néhány problémájáról értekezik. Tudvalevőleg ő volt Seeberg berlini tanár eme uj theol. jelszavának első és legbuzgőbb követője. De azóta már sokan szóltak pro és contra a kérdéshez. Legújabban Beth bécsi tanár elég nagy könyvet írt az uj theologia elveinek tisztázása céljából, melyet Seeberg az Alig. ev. luth. Kztg. hasábjain legtöbb pontjait helyeselve üdvözölt. Most Grützmacher foglal állást Bethtel szemben még pedig — amint csalódással láttam — nem oly határozottan, mint Beth támadásai ellene és könyvének gyenge oldalai után várni lehetett volna. Sokkal jobban tetszett nekem Bachmann, erlangeni dogmatikus cikke a vallásos élmény méltatásáról. Ennek az élménynek méltatásában három álláspontot különböztet meg. Az első a naiv álláspont, amely minden reflexió nélkül akármily élettapasztalatot is képes istenre visszavezetni esetleg még azt is, ha az ember önző céljai megvalósulnak. A második a kriticismus álláspontja, amely a tapasztalás, az élmény fogalmát szűkebbre vonja és esetleg az érzelemre, a vallásos tapasztalásét a vallásos érzelemre szorítja. Persze innen aztán nehéz a positiv vallások tartalmához eljutni, legfelebb úgy, hogy ennek a benső vallásos élménynek magyarázatát (Deutung), mint okozatnak okát keressük. Igy felépülhet aztán a belső vallásos élmény világa felett egy magasabb külső világ. A szerző azután hosszasabban bírálja ezen álláspontot. Legfőbb hibája az, hogy az élményt annyira subjektivizálja, hogy az isten képzetét még csak a magyarázat útján hozza vele kapcsolatba. Mi is különbözteti a vallásos érzést más érzelmektől? Quantitás tekintetében a vallásos érzelem az érzelmek skáláján úgy positiv mint negativ irányban a legszélsőbb végleteken, mozog. A vallásos érzelem oly kellemes vagy kellemetlen érzelem, mely mellett a többi érzelmek kellemes vagy kellemetlen volta elenyészik. Qualitás tekintetében pedig a vallásos érzelem az, amelyben a kellemes és kellemetlen egymást le nem rontja, hanem a kellemes felveszi magába a kellemetlent és a maga fokozására használja. Az így jellemzett érzelmek azonban csak bizonyos képzetek, az istenképzet valamilyen alakjának felvétele folytán jönnek létre. Tehát az istenképzet nem utólag, mint magyarázat lép csak hozzá, hanem kezdettől fogva benne foglaltatik a vallásos érzelemben. Vagyis az istenfogalom nem nő ki a vallásos érzelemből, hanem az érzelem kísérője az istenképzet felvételének. Más szóval: a vallásosság tényezői nem néma élmény