Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Masznyik Endre dr.-tól: A magyar reformátió eredeti jellemének kérdéséhez
A magyar reformatió eredeti jellemének kérdéséhez. 221 * terjesztése miatt, valamint egyebeket is. Hát, ha e vakmerő állítást csupán a tudatlanság számlájára írhatnék, ugy még csak meg lehetne azt bocsátani; de lehetetlen abból a szinte nevetséges hivalkodást és rosz akaratot ki nem olvasni. Gyarló viszhangja ez az Isten országa főhelyei felett való versengésnek. Kié az elsőség ? Kálviné, Melanchtoné avagy tán az utolsó sorba került Lutheré? Nos én azt hiszem: egyiké sem, hanem egyes egyedül az Úré, akinek ők mindannyian hűséges [szolgái s gyarló eszközei voltak. Miattuk ugyan a történeti igazságot kár meghamisítani. Azoknak nagyságát, akik egész életüket az igazság szolgálatára szentelték, ferdítéssel öregbíteni nem lehet. Az a tény, hogy Magyarországot a reformáció eszméinek eredetileg Luther szelleme hódította meg s hogy itt kezdetben más reformált egyház, mint az ágostai hitv. evangelikus, illetőleg lutheránus egyház nem volt, annyira kétségtelen, hogy e felett komoly s az igazságot mindennél jobban szerető tudósoknak vitatkozásba bocsátkozni tisztára felesleges dolog volna. Kérdéses csakis az lehet, hogy az eredeti lutheri vagy ág. hitv. evangelikus egyházból mikor váltak ki hazánkban a megmásított ágostai hitvallás, illetőleg utóbb egészben a Kálvin szellemét s értelmét valló elemek? Hát ez már igenis vitás dolog, mert a kiválás nem egyidőben s nem egyszerre, hanem csakis lassan s fokozatos átalakulás utján történt. S ez a könyvecske, illetőleg — mint mondám — annak elüljáró beszéde ép erre a kiválásra vet fényt ugy, amint az a dunántuli részeken végbe ment. A református történetírók — így épp a dunántuli részekre vonatkozólag régebben Tóth Ferencz 1), ujabban ugyancsak Mokos Gyula azt állítják, hogy Dunántúl már jóval a csepregi colloquium (1591) előtt külön szervezett református egyház volt, sőt — Mokos szerint — „a Duna síkjain s a dunántuli vidék lankáin úgyszólván kizárólag csak református hivek laktak s csakis a Fertő környékén találkoztak a formula concordiaenek is buzgó szószólói". S épp ez alapon állítják a nevezett református történetírók, hogy már Huszár Gál (f 1577) s utána Beythe István is református püspökök voltak. Ε merész állítást márFabó András is alaposan cáfolgatta, 2) adatokkal igazolván, hogy a nyilt szakadás, vagyis a Kálvin értelmére hajló elemek kiválása az ágost. hitv. evangelikus egyházból s a külön református egyház szervezése csakis a csepregi értekezlet után történt meg, s hogy épp azért Beythe István is evangelikus superintendens volt. S adatai ugyancsak nyomatékosak s érdekes fényt vetnek a dunántuli reformált ') A helv. vallástételt tartó tul a dunai ref. Püspökök élete stb. Győr 1808. ») Beythe István életrajza. Pest 1866.
