Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Mayer Endrétől: A rómaiakhoz irt levél

212 Mayer Endre. zolása céljából: azért még sem terjeszkedett ki mindenre, ami a hit által való megigazulás egyetemes vonatkozását érinti. Egy nagyon fontos körülmény maradt még, amelyet feltétlenül meg kellett világítania, nevezetesen az, hogy a zsidók ó-szövetségi magyarázata szerint a messiási ország először a zsidóknak és csak másod sorban a pogányoknak szólott s ezt bizonyos fokig elismerte az apostol is (3-ik fejezet eleje), mind az által a valóság azt mutatta, hogy a zsidók Jézust nem ismerték el messiásnak, evangéliumát nem fogadták el s maga Pál zsidó létére a pogányok között terjesztette az evangéliumot. Az apostol érezve ós tudva azt, hogy erről az oldalról erősen támadhatják egész apostoli működését s kétségbe vonhatják tanításának messiási eredetét, szükségesnek találja, hogy bebizonyítsa, miszerint az evangéliumnak tapasztalás szerinti elterjedése nincs ellentétben az ó-szövetségi ígéretekkel, mert az ó-szövetségnek a zsidók üdvözítésére vonatkozó ígéretei egészen mást bizonyítanak, mint amit a zsidók belőlők kiolvasnak. A keresztyénség terjedése a pogányok között szálkát képezhetett meg azok között a zsidók között is, akik Jézusban hittek s az apostol tanítását helyeselték, mert az ó-szöv. Ígéretek s a zsidók nemzeti büszkesége, hogy ők a választott nép, láthatólag mellettök szólott. Az apostol helyteleníti és cáfolja ezt a felfogást s ugyancsak az ó-szövetségből vett idézetekkel és példákkal bizonyítja, hogy a keresztyén vallás tapasztalás szerinti terjedése nem ellenkezik, hanem egyezik az Istennek a zsidó népnek adott Ígéreteivel. A szakaszt tehát vallástörténetinek nevezhetjük, mert a keresztyénség elterjedésének történeti rajzát adja s okolja meg az ó-szövetséggel. A három fejezet egyegy fontos láncszem a tárgyalásban, egyik a másiktól függ s egymás megvilágítására szolgál, minek elhanyagolása hamis utakra s tanokra vezet. A 3. fejezet egy-egy főbb gondolatot foglal magában. A 9. fej. szerint az Isten nem vádolható azzal, hogy adott Ígéreteit be nem tartja; a 10. fej. szerint a zsidók magok okai annak, hogy nem részesei az evangélium által adott üdvnek; végül a 11. fej.-ben kifejti, hogy az isteni gondviselés szerint, a pogányok után a zsidók is tagjai lesznek az Isten országának. β) Az Isten ígéreteinek betartásáról (9. fej.). Őszinte fájdalomkifejezéssel vezeti be az apostol az uj tárgynak fejtegetését. Fáj a szivének, hogy a zsidók nem tagjai Isten országának, habár készséggel elismeri, hogy sok kiválóságuk és egyébként dicséretre méltó buzgóságuk mellett első sorban kellene abban résztvenniök (1—5.).