Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17

Martony Elek. 201 II. Ézsaiás prófétai beszédei tényleg nem egy, lianem szorosan véve két „messiási" összképhez szolgáltatnak vonásokat, melyeket nem szabad liarinonisztikus érdekből egybeolvasztani.

1) Az egyikben — a 724. év elé eső beszédekben — a jövendő messiás alakja lép előtérbe; a másikban, miután amaz évben az asszírok Juda tőszomszédságába jutottak (azzal, hogy IV. Szalmanasszár ostrom alá fogta Samáriát) az az alapgondolat, hogy Jérusálemet az asszírok nem vehetik meg; — a messiás alakja hiányzik belőle. Immanuel a 724 előtti jóslatokat jellemző messiásképnek központi alakja. Kezdetleges vonásait Ézsaiás prófétiája csakhamar az üdvjövőről festett nagyszerű képpé fejlesztette. Ami az Acházzal való jelenetkor még befejezetlenül maradt, határozott kifejtést nyert akkor, mikor Ézsaiás a tejjel-mézzel táplálkozó gyermek önmagában nyugvó alakját hatalommal felruházva és királyi székben ülni látta.

2) Míg az első alkalommal az egyszerű Immanuel név kifejezhette Istennek kegyelmi jelenlétét, melyet ama gyermekalak mint ilyen éreztetett, addig a béke birodalmát öntudatosan növelő fejedelmi alak lényét kifejezni — név alig elegendő.

1) A rossz felismerésének és a jó megválasztásának tehetsége, melyben a gyermeknél még a természeti ós erkölcsi jelentés koincidál, a és Jahveh ismeretén ('"Ή

1 ^V) felépülő erkölcsi jellemévé fejlődött. Mikor pedig az ezsaiási messiáskép a legnagyobb teljességre jutott, azzal, hogy kerete az egész természeti világ megdicsőült alakjára is kiterjed,·

1) — ugyanakkor a próféta képzelete, mely a közéletnek legtökéletesebb alakját egyedül a királyságban szemlélhette s amelyre a „Dávidnak igért állandó irgalmasságok"

5) az Acházzal való jelenet után ismét meghatározólag befolytak, az „Isai törzsökéből származó vesszőszál" képzetével

0) visszatért a Dávid nemzetségéből származó utód már-már elejtett gondolatához. De miért kellett Immanuel eszményi egyéni kópét, mely eredetileg a messiási remény typikus vonásait nélkülözte, ismét oly vonásokkal kombinálni, melyek az ország szerencsés állapotához fűződő hagyományos várakozást jellemezték ? ') Ε nézetet Guthe (Das Zukunftsbild des Jesaia. Leipzig 1885.) érvényesítette először. ') 9, 5· ') Ε kifejezést Guthe Jess, 55.alapján használja. «) 11, i·