Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17

Martony Elek. 199 mutató (W^-ben) megenged. Mig egyfelől jogos volna megütközni azon, hogy a jó ós rossz megválasztása a tej ós méz evésének legyen egyenes következménye, — vagy hogy ama megválasztásnak, kezdete a tej- és mózevésnek végét jelentené : másfelől a r-nek célzatos jelentését kétségbe vonni nem lehet, amennyiben ezt demonstrativ jelentése magával hozza. Létezik az indogermán nyelvhasználatban is a célzatos kötésnek egy „depravált" alakja, melylyel egymásután bekövetkezett eseményeket hozunk az ok és cél kapcsolatába, p. o. fürdőbe utazott, hogy ott meghaljon. Vagy: midőn két párhuzamosan haladó történési folyamat körül az egyik mintegy az alkalmat, a másik mintegy a főfejlődést képviseli, jóllehet ok- és okozati viszony, a kettő között szorosan véve meg nem állapítható. A ^ijl®? kapcsolata ide tartozik. Mivel a táplálkozás olyan életnyilvánulás, mely a születéssel kezdődik, míg ama szellemi tehetség, amint általában a szellemi élet, csak a testiség bizonyos fokú fejlettségével kezdődik, — azért történhetett a kettő célirányos összekapcsolása; mely kapcsolat a fordításban is megtartható (és a latin „ut" értelmében fordítható), de a fentebbi megjegyzések után azzal a fentartással, hogy a próféta tényleg nem akarta megjelelni: mennyi ideig fog az almah gyermeke tejjel és mézzel táplálkozni, azt sem, hogy mi célból vagy végből; hanem ezt mondja: így táplálkozik „és majdan" a rosszat elveti s a jót választja.

1) Hogy viszont e választótehetség nem alkalmas a tejjel-mézzel való táplálkozás idejének meghatározására (mely esetben í

1 = azon idő körül), azt mi sem mutatja jobban, mint hogy ama fejlettségnek kora meg nem állapítható,

2) még megközelítőleg sem, a minthogy a magyarázók tényleg egy-, két-, három-, de sőt tiz-, tizenhároméves korról beszélnek. Kérdem továbbá: Miért volt volna a prófétának szüksége, hogy a tej és méz evésének idejét megállapítsa?! Vagy, feltéve, hogy Immanuel mint üdvjel Juda megmenekülését hirdeti, minek kellett e megmenekülés időpontjának akár a vái'andós állapot ízetlen időszámításával, akár a jó és rossz megválasztásával meghatároztatnia ?! Nagyon különös volna ez időjelzés arra az esetre is, ha Immanuel mint a jövő „óramutatója" egy részben, t. i. születésével üdvöt (Juda megszabadulását), más részben ellenben, t. i. későbbi fejlődésével pusztulást és ítéletet jelezne. Az időmutatás ós az ország pusztulásában nyilvánuló l) A revideált Károli-fordítás (1898.) ugyanilyen értelemben: „Ki vajat és mézet eszik, megtanulja a gonoszt megvetni és a jót választani.« ') Dt. 1, jg alapján sem, mert ott a választótehetség hiánya áz öntudatlan gyermeki lét ártatlanságát jelenti csupán.