Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Martony Elektől: Ézsaiás 7,1-17
Martony Elek. 195 egész sora ünnepélyes beszédének kezdeten, 1) a „füstölgő üszkök" erős becsmérlése 2) az ellenséggel szemben és e kijelentés : „nem lészen meg". 3) Az a kedves tény, hogy a próféta fiát is magával viszi, szintén buzdítás, mert egy viruló gyermek ily névvel; (= maradék megtér) a remény igazi symboluma, 4) főkép atyjának, a ki életfeladatának tekintette, az „erős Istenhez" megtérők maradékát keresni. Nem Acház országos politikája késztette Ezsaiást e fellépésre. Sem egyelőre, sem az egész jelenet folyamán nincsen szó arról, mintha a király meg nem engedett intézkedéseket tett volna a város védelmében, akár úgy, hogy hajlandó volt volna az asszírellenes ligához csatlakozni, akár hogy időközben már az assyrokkal bocsátkozott volna tárgyalásba. 5) Azt meg épen nincs okunk jelenetünk alapján felvenni, hogy Acház követei már útban voltak Jahveh házának kincseivel az asszír nagykirályhoz t í). Minden ily esetben a prófétának máskép kell vala szólnia és alig éri vala be a vita hevében e felszólítással: „Kérj magadnak jelet Jahvehtől!" 7) — Az egész jelenet hátterében elegendő annak felvétele, hogy az asszír beavatkozás mint segítség tényleg kisértett, mint a hit politikájának megbénitója 8). Ézsaiás ezt a politikát vallotta. Jellemző e gondolkozásra, hogy Juda ellenségeinek kudarcát ezzel indokolja Jahveh igazságszolgáltatásában: mert Damaszkusz feje Rezin *) 7, 4*) CJtPjn DHlxn 11133» W'e —, tekintettel arra, hogy 738-ban TiglatPilesszár mind a két rakoncátlant megfenyítette, Damaszkuszban Rezint és Samariát, ahol akkor Menachem uralkodott, akinek nyomorúságos örökébe lépett volt Pekach. s) 7, ,· *) Szinte általános a feltevés, mely szerint Ézsaiás a fiát azért viszi magával, hogy Acházot megfenyítse. — Ez még akkor sem valószínű, ha a 21B»' 1 ")KtP név csupán csak motto volna, a milyen a próféta egy másik fiának vagy más próféták hasonló nevű gyermekeinek neve, ρ. ο. Κ'Π ,bbu> "ΠΕ TS (Jes. 8,1 ss. 1BJÍ. ió (Hos. 1. 9.) és ΠΒΙΤί üb (Hos. 1, 6.) Olyan "atyátpedig, a ki Siti" nevű fiát magát nem számítja vala a „megtérők" maradékához, képzelni sem lehet (V. ö. még Hos. 2, 25). 6) Ezt Guthe (Das Zukunftsbild des Jesaia. Leipzig 1885. — 39. old. 7. jegyz.) 7, ss. által feltételezettnek állítja. e) Igy 2 Rg 16 alapján Kittel (Geschichte der Hebräer. — 2. Halbband. Gotha 1892. — 292 old.) ') 7, u. 8) A 12. versben foglaltakra nézve Duhm (Das Buch Jesaia übersetzt und erklärt. — Göttingen 1892) úgy sejti, hogy Acház akkor már lelkében — titokban —, foglalkozott az asszír segítség kérdésével és igénybevételének tervével. — Nézetünk szerint erre kezdettől fogva gondolhatott; hiszen az asszíroknak egy ellenük támadt ligával szemben való fellépésük nagyon valószínűnek látszott. 13*
