Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)

Payr Sándortól: A pietismus paedagogikája

192 Payr Sándor. logiai oktatás ügye. Paed. dolg. 103. 1.). Tankönyvül Dietericus és König műveit s Langius héber nyelvtanát ajánlotta Bél. A soproni iskola elöljárói közül a XVIII. század elején Dobner Nándor polgármester és iskolafelügyelő érdeklődött melegebben a hallei pietismus iránt. Segélyezte a Halléban tanuló ifjakat, sőt saját fiát is oda küldte. Itthon pedig mint gyülekezeti felügyelő sürgette a soproni iskola reformálását. Deccard János és Haynóczy Dániel kiváló tudós tanárok ekkor kerülnek ide. A gymnasium itt is 6 osztályú, melynek egy-egy osztályát két, sőt több évig járták a tanulók. A prímába pl. három éven át kellett járniok. Itt is különös tekintettel voltak a primanusok közt a lelkészi pályára készülő theologusokra. A héber nyelv mellett tanulták a Deccard-féle 1718. évi és a Haynóczy-féle 1741. évi tanterv szerint a logikát, metaphysikát s theol. tankönyvekül ajánltattak: Dieterich: „Institutiones catecheticae". König: „Theologia positiva" (melyet ifjabb Achs Mihály bártfai rector is kiadott magyar nyelven, Bártfa 1709,) Schmid Sebestyén: „Compendium theologiae" c. müve és Itter Antal ethikája. A pesti vallásügyi bizottmányban 1721. azzal vádolták a soproni gyülekezetet, hogy iskolájában felsőbb tudományokat is adnak elő. Tehát kellett valaminek lenni a dologban. Hogy Deccard, Haynóczy szintén hivei voltak-e a pietismus nevelési irányának, azt forrásaink elégtelensége miatt nem mutathatjuk ki. De midőn úgy a soproni gyülekezet vezetői (Dobner felügyelő, Serpilius lelkész), mint a dunántuli kerület legtekintélyesebb papjai annak hódoltak, midőn Győrött valamenyi tanár, Téthen, Vadosfán, Nemes-Csooban a lelkészek mind Francke és Torkos hivei voltak, akkor Sopronban sem lehetett más a szellem. Épen a XVIII. század elején kezd a soproni iskola ismét népes és a kerületben népszerű lenni. Igen sok szép alapítvány az időből való, köztük Telekesi Török Istvánné, ki a pietista papoknak, Torkosnak, Vázsonyinak volt a pátronusa. A pietismus hatására mutat Sopronban, hogy az összes tanulók télen- nyáron reggel a tanórák előtt egy közös teremben áhitatosságra gyülekeztek össze, hol ének és imádság után biblia olvasás következett, a felolvasott szakaszt azután az egyes osztályokba visszatérve megmagyarázták és a tanulókra alkalmazták. A délutáni órákat szintén imádsággal kezdték. Az alumnusok és stipendiátusok (különösen a theologusok voltak ilyenek) ezen kivül még este is külön áhitatossági órára gyülekeztek össze. Az úrvacsorától senki el nem maradhatott, az erre való előkészítés nagy gonddal történt. Más a pietistákra emlékeztető szokások, hogy a magyar nyelvre minden osztályban különös gondot kellett fordítani; a felsőbb osztályok növendékei a vasárnapi prédikácziók dispositióját külön füzetbe irták s naplót vezettek a látott és tanult dolgokról; a tanárok konferenciákat tartottak s az elvégzett tananyag jegyzékét negyedévenként átadták az igazgatónak stb.