Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Lapszemle
Lapszemle. ,, Religion und Geisteskultur." Mult évfolyamunk 2. számában ismertettük ezen, az 1907. év elején megindult új évnegyedes folyóiratnak programmját, mely a címben jelzett két alapvető fogalomnak s az ezen fogalmak viszonyában rejlő főfontosságú problémának egész körére kiterjed s az e körben való közös, harmonikus munkálkodásra, az itt felmerülő kérdések szakszerű, de a művelt közönség igényeinek megfelelő tárgyalására igyekszik összegyűjteni a legkülönfélébb tudományszakok, a különféle theologiai és bölcseleti irányok képviselőit, hogy ily módon a kérdések minden oldalú megvitatása alapján az olvasókat önálló ítéletre és elfogulatlan állásfoglalásra segítse és képesítse. A programm szép és fontos hivatást jelez. Hogy a folyóirat, melyet megindulásakor örömmel üdvözöltünk, fennállásának első évében mennyire felelt meg hivatásának, arról tanúskodjék a következő ismertetés. Természetes, hogy e helyen az összes cikkeket nem ismertethetjük részletesen; de már azzal is jó szolgálatot vélünk tehetni tisztelt olvasóinknak, ha a fontosabb cikkeknek alapgondolatait közöljük. Mindjárt az 1. szám első cikkében Eucken Rudolf, a jenai egyetemnek immár világhírre szert tett bölcselettanára, kinek munkái főkép a vallásbölcselet terén bírnak fontossággal, általános elvi szempontból foglalkozik a vallás és a kultura egymáshoz való viszonyával, A viszony történetének rövid áttekintése után helyesen utal arra, hogy e viszonynak a kérdése tulaj donképen a világnézet kérdése s mint ilyen csak egy világnézet egészének keretében nyerhet kielégítő megoldást. Saját felfogását a következő általános ítéletben juttatja kifejezésre : A vallás és a kultúra épúgy függetlenek kell hogy legyenek egymással szemben, amint viszont mindegyik saját gyarapodása érdekében a másikra van utalva. Ebben az ítéletben kétségkívül mély igazság rejlik és csak örülhetünk, ha egy oly mély gondolkodó aminő Eucken, finom vallásos érzékkel hangsúlyozza a vallásnak a kultúrával szemben való önállóságát s kijelenti, hogy aki amazt emennek bármily fontos eszközévé alacsonyítja le, az a vallásnak nemcsak erejét gyengíti, hanem igazságát is veszélyezteti; majd erőteljes vonásokban tünteti fel azokat a mozzanatokat, a melyek a kulturától a valláshoz és viszont a vallástól a kulturához ve-
