Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Raffay Sándortól: József története
Jóísef története. 143 — Bizony a ti atyátok halála nem halál, hanem örök élet, mert megszabadult e világ nyomorúságaitól az örök nyugalomba tért át, mely soha el nem múlik. Mikor ezt meghallották, sirván megszaggatták ruháikat. 25. fejezet. Mikor Názáret városának és az egész Galileának lakosai gyászukról értesültek, hozzájuk sereglettek és a harmadik órától a kilencedikig sírtak. A kilencedik órában pedig mind bementek József kamarájába, s kihozták a tetemét, miután előbb a legfinomabb kenőcsökkel bebalzsamozták. Én pedig Atyámhoz a mennyeiek imájával könyörögtem, ugyanazzal, melyet kezemmel kikerestem, mielőtt még szűz anyám, Mária testében hordozott. Alig fejeztem be s mondtam ki az áment, angyalok nagy serege jelent meg, s én kettejüknek megparancsoltam, hogy terítsenek ki ragyogó lepelt és az áldott öreg József tetemét göngyöljék bele. 26. fejezet. S Józsefhez szólva mondám :*) — Ne uralkodjék benned a halálnak szaga és bűze, se férgek soha ne keletkezőnek a te testedből. Ne töressék meg egyetlen tagod sem, se egyetlen hajszál ne változzék meg fejeden; ne is múljék el valaha a te tested, óh atyám, József, hanem maradjon ép és romlatlan egész az ezeréves lakomáig. És ha a halandók valamelyike a te emlékezetednek napján gondol áldozásra, azt én megáldom és megfizetek neki a szüzek gyülekezetében. 2) Aki pedig az δ kezeinek munkáiból eledelt ad a szerencsétleneknek, szegényeknek, özvegyeknek ós árváknak azon a napon, a mely a te emlékezetednek szenteltetik, s adja azt a te nevedben, annak egész életén át ne legyen semmi jóban fogyatkozása. Sőt a ki csak egy pohár vizet vagy bort nyújt is a te nevedben az özvegynek vagy árvának, neked adom azt át és vele együtt vezetnek majd be az ezeréves lakomára. S minden egyes embert, a kinek gondja lesz a te emlékezetedre ') Úgy látszik, itt találjuk e történet keletkezésének titkát s célzatát: József tisztelésének, emlékezete megszentelésének akart valamelyik barát e mondával alapot rakni. •) Vagyis az igazak, üdvözültek között.
