Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Raffay Sándortól: József története
140 Raflfay Sándor. van kavarva, mert nagyon aggodalmaskodott. Azt mondám neki: — Üdvözlégy, atyám József, te igaz ember, hogy vagy ? — Számtalanszor üdvözlégy te, óh én szeretett fiacskám! feleié ő. Engem már körülvettek a halál fájdalmai és félelmei, de mihelyt szavadat hallottam, megnyugodott az én lelkem. Óh te Názáreti Jézus, Jézus ón orvosom, Jézus lelkem szabadítója, Jézus én pártfogóm. Jézus, óh te legkedvesebb nóv az én számban s mindazokéban, akik ezt szeretik !') Szem, amely látsz, fül, mely hallasz, hallgass meg engemet! Én, a te szolgád, a legalázatosabban imádlak tégedet ós hullatom előtted könnyeimet. Te vagy mindenkor az én Istenem, amint azt nekem igen gyakran mondotta az angyal, kiváltkép azonban ama napon, amelyen az én lelkem ingadozott, nem tudván azon eligazodni, hogy vájjon tiszta és áldott-e a viselős Mária, akit én titkon el akartam hagyni. Mikor azonban ezen tanakodtam, ime megjelent nekem álomban csudás módon az Úrnak angyala mondván: — József, Dávidnak fia, ne vonakodj elvenni a te jegyesedet Máriát, ne is szomorkodjál, se tiszteletlen szókat ne mondj az ő foganásáról, mert a Szentlélektől terhes és fiat fog szülni, akinek a neve Jézus lesz, mert δ nyújt szabadulást népének a bűneiből. Uram, ne ítélj meg engem balul ebből az esetből, hiszen a te születésed titkát nem ismertem ! 2) 18. fejezet. Mikor ezt az én atyám József elmondta, nem birt tovább sírni. S láttam, mint lesz úrrá felette a halál. Ekkor felkelt anyám, a szeplőtelen szűz és hozzám lépve mondá : — Oh kedves fiam, már halódik ez a kegyes vén József. — Óh legkedvesebb anyám, válaszolám neki, kik e világra születnek, az összes teremtmények igy vannak alávetve az elhalás kényszerűségének, mert az egész emberi J) Ezek a mondások csak a katliolizálódott egyház valamely szerzetese szájából érthetők, de Józseftől semmiképen nem. s) Ez a halálos ágyon megújított nyilatkozat nagyon is célzatos és visszás.
