Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Földváry Jenőtől: A horvát-slavon egyházak gondozása
124 Földváry Jenő. Ám ha egy ilyen egyesület sem valósulhatott meg, pedig létjogosultságát ime utólag igazolja az utóbb megindult egyesülési mozgaiom Magyarországon, mennyivel inkább hajótörést szenvedne egy tágabb hatáskörrel felruházott külön szlavóniai egyházmegyének, vagy kerületnek szervezése. Ennek megalakítását lehetetlenné teszi a politikai helyzet, az elszakadástól vagy elszakitástól való félelem. Ha az orvos megvizsgálja a beteget, vagy az építő az épületet, tudománya rideg törvénye szerint megállapítja a javítandó hiba diagnózisát és a gyógyszert, vagy eszközöket. Ha az illető aztán bármi magában véve alapos okból is a diagnózis szerinti rendeletnek eleget nem tehet, ez a rideg törvényt meg nem változtathatja. így vagyunk a horvát-szlavon missióvalis. Két ország küzd itt egymással, az egyik a világból való erős nemzeti érzéssel, két pólussal: az egyik pólus az elnyelő horvát, a másik a megtartó magyar. A másik ország nem e világból való. Ha szorosan evangyéliomilag a lényegét tekintjük, hivatásunk felül emelkedni a vér és nyelv ellentétein. Egy közvetlen localis szervezet mig egyrészt intenzivebbül gondozhatná a megtartandó nyájat, másrészt közvetlenebbül képviselhetné annak sajátos ügyeit. 1) De egy ilyen helyi szervezet (egyházmegye vagy kerület, avagy ezeknek hiányában egy alesperesféle, elnökkel ellátott egyetemes lelkészi egyesület) könnyebben megnyerhetné azokat a nem ev. hitv. laikusokat és papokat (r. kath., gör.-kel), kik titokban egyházunkhoz vonzódnak. És ha e terjeszkedés feladatának logikai vonalát a végső határig meg akarnánk nyújtani, egy külön önálló horvát-szlavon ev. egyháznak kellene léteznie, a magyarok megtartását is szolgáló egyházon kivül, hogy ez nemzeti szervével, nyelvével visszahódíthatná az ellenreformáció idejében elvesztett horvát ev. egyházakat. Ismétlem, e tudományos szaklapba a rideg következtetésnek mellektekintetek nélkül való mathezise szerint irok és a fegyelmezett agyú tudományos olvasó is okvetlen fenti következményekre jut. *) Megfontolandó az az állapot, hogy a horvát kormány ujabban egyházi törvényeket, rendeleteket hoz, anyakönyveket vizsgál, ezen ügyekben helyre igazít vagy büntet. Mindezen és más egyházi ügyekben bizonyos antipathia és kényelmi szempontból az illetékes magyarországi esperes, sőt püspök mellőzésével, a horvát politikai hatóságok utján közvetlenül a lelkészekkel érintkezik, holott az anyakönyvvezetés itt nem polgári, hanem egyházi; az uj törvényekről, rendeletekről azonban sem a magyarországi főhatóságokat, sem a lelkészeket nem értesíti, holott a szlavóniai esperességget biró ág. ev. egyházmegyével ilyen és más ügyekben otthonias érintkezéseket folytat További felesleges részleteznem a kormány kezelésében levő házassági válóperek bonyodalmait. Még csak annyira sem vagyunk, hogy a horvát kormánynál egy lelkészjellegü, állandó közvetítőt alkalmaznánk, amint ezt a róm. katolikusok teszik, pedig ezeknek Zágrábban püspökük is van.
