Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 6. évfolyam, 1908 (Pozsony)
Földváry Jenőtől: A horvát-slavon egyházak gondozása
A horvát-szlavon evang. egyházak gondozása. Munkámat a horvát-szlavon misszió címével is elláthatnám ugyan, de mert itt misszió alatt a tőlünk idegen politikai területekre, különösen Horvátországba átvándorolt híveink gondozását értem: ezért a címet, minden félreértés kikerülése végett, a fenti módon kell megadnom. Ha mégis használom a misszió szót, azzal nem az idegen vallásközösségekből való áthozatalnak, hanem a saját híveink megtartásának a munkáját akarom jelezni. Voltakép tehát a belmisszió egyik ágáról óhajtok szólani. A horvát-szlavon országi misszió két szempont szerint jön figyelembe: egyrészt mint általában evangyéliomi 1) vallásos munka, másrészt ezzel együtt mint magyar nemzeti misszió. Az előbbi szempont mindkét evang. egyházat, az utóbbi különösen a ref. egyházat érinti első sorban, mert ennek tagjai Horvát-Szlavonországban is csekély kivétellel magyarok. Az evangyéliomi misszió tulajdonképen a reformációval vette kezdetét és tart folytonosan mind e mai napig. A wittenbergi fény áthatott a horvát határra Triestig, Istriáig egy olyan nép közelébe is, amelyet a folytonos harc, a török járom ugy testi, mint lelki erejében megtört, s összes törekvése a valahogy való vegetálásban zsugorodott össze, nem is érezve, hogy szellemileg és erkölcsileg teljesen alásülyedt. Persze a római papság még mélyebbé igyekezett tenni ezt az egyptomi sötétséget. A Zengg, Zágráb ós Fiume városokban, szükkörű pápista egyházi érdekekben működött könyvnyomdákat is beszüntette a klérus, nehogy ezeknek szikráján lángra gyuladjon a küszöbön levő reformáció. A tavasz éltető sugarai áttörik, felolvasztják a jégpáncélokat, életre keltik a felébredt föld csiráit, a megmozdult tenyészet aztán diadalmasan növekszik az élet leheletétől. Világosság és tisztaság után szomjúhozó horvát ifjak egymás után keresik fel Luthert és Melanchtont. A többek között Garbics (1534) másként Garbicius, 22 éven át tübingai professzor, a nagy elméjű Flacsics (1541) másként Flacius, aki *) Az evangyéliomi szóval a két protestáns egyházat illetem.
