Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
94 Dr. Tüdős István. azért valamely, jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik . . . (És megkérdé őtet a sokaság, mondván : mit cselekedjünk tehát ?) (És felelvén mondta nékik) A kinek két köntöse vagyon, közölje azzal, a kinek nincsen és a kinek vagyon eledele, hasonlatosképen cselekedjék. (Eljövének pedig a publikánusok is. hogy megkeresztelkednének és mondának neki: Mester! mit cselekedjünk ?) (ő pedig monda nékik) Semmit többet ne vegyetek, hanem a mi előtökbe rendeltetett. (Megkérdék pedig őtet a vitézek is, ezt mondván: Mi pedig mit cselekedjünk?) (És monda nékik) Senkit meg ne rontsatok, senki ellen ne patvarkodjatok és megelégedjetek a ti zsoldotokkal . . . (És mikor a község várná és mindenek az ő szívekben ilyen módon gondolkodnának János felöl, hogy ha ő volna-é ama Krisztus?) (Feleié János, ezt mondván mindeneknek) Én jóllehet vízzel keresztellek titeket, de eljő, a ki én nálamnál erősebb, kinek nem vagyok méltó, hogy megoldjam sarujának kötőjét, az keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel, kinek az ő szórólapátja kezében vagyon és megtisztítja az ő szérőjét és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti megolthatatlan tűzzel". 3, 7 l 7.). Jánosnál a prófétálás nem nyer külön kifejezési alakot, hanem az iró a bizonyságtételbe szövi be a beszédet, a mely tartalmilag s lényegileg azonos az érintkezési pontokan a synoptikus előadásokkal, az érintkezési pontok alatt különösen azt értvén, ahol a személyiségéről van szó s azzal kapcsolatban adott válaszairól. Keresztelő János idézett prófétai beszédét a figyelmes olvasó, egyszeri áttekintésre is két részre osztja, t i. tulajdonképeni próféciára s a Krisztusról való bizonyságtételre. Mert nyilván való, hogy a Máté 3 n_ 1 2; a Márk egész idézett helye; a Lukács 316-17 egyenesen Jézusra vonatkozik, míg a Máté 3 7_ l 0 s a Lukács 3 7_ 9, n, j 3, l 4 a tulajdonképeni tanítás. A prófétálásnak e két részre oszlása egészen természetes, mert tanítania is kellett és a figyelmet is fel kellett hívnia arra, a kinek ő csak előhírnöke, úttörője, a ki maga a mennyország, a mely immár közeleg s a melyért meg kell térnie mindenkinek, a ki annak tagja akar lenni. Mindkét résznek megvan a maga jelentősége. Mindkettő hozzátartozik ahoz a hivatáshoz, a melyben forgolódik s a kettő kiegészíti, egészszé teszi egymást. Hogy az első rési inkább eltérő, mint a második, könnyen érthető. Könnyen, mert a Jézusról való bizonyságtétel csak egy lehet, ellenben a tanítás, még ha egy is a lényeg s a tartalom, változatosságot inkább megtűr, jobban elfogad. S hogy a Lukács előadásában több van, mint a Mátéében, abból magyarázható, hogy Lukács az egész Keresztelő Jánosra vonatkozó előadásban csaknem pontról-pontra úgy beszél, mint a kinek írott okmány, vagy hiteles szájhagyomány áll rendelkezésére, a melyből annyit
