Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. IV. Ott van tehát az úttörő férfiú a pusztában, hogy ajkának beszédjével, lelkének lelkesedésével, példáúl szolgáló erkölcsi életével a megromlott népet visszatartóztassa egy kissé a romlottság útjában, mint kiáltó jel, a kire jó, ha hallgatnak, mert beszéde tisztít, ha pedig nem hallgatnak, ám rohanjanak a veszedelembe saját bűnös lelkük sugallatára. Beszél bátran, nyíltan, őszintén. Beszédétől, kiáltó szavától visszhangzik a pusztaság, — de hogy az erkölcsi pusztaságban zöldelő oázist fog-e teremteni, hogy azon élve, a megtérteknek üdvük s boldogságuk legyen? ... a jövő fogja megmutatni. Mert oázist kell teremteni annak eljöveteléig, a kinek úttörője, hogy legalább néhány szív termékeny föld lehessen a Messiás országában, a melynek várásában különben túl vannak feszítve az idegek s a szemek sóvárogva nézik a napot, mikor csillan fel benne az ő országának fénye, a mely ha soká késik, oldott kéveként hull szét az amúgy is össze-visszahányt választott nép. Kiáltó szó lőn a pusztában ! A kiáltónak mik voltak a szavai? Ott. vannak az evangéliomokban, a mint következnek: Máténál igy hangzanak: „ . . . (ezt mondja vala Keresztelő János) Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa", (Máté 3 ?; 4 1 7). Márk ismétli a Máté szavait (az l, 3-ban), de nem ajkaira adva, hanem az Esaiásból vett idézettel jelölve a beszédet a maga első alakjában. Ez az első alakbeli beszéd Lukácsnál is az Esaiás-idézetben jelentkezik, megtoldva a 98 zsoltár 2 versének vonatkozásával s az ésaiási idézet is megbővitve van alkalmazva (3, 4_ 6). Jánosnál pedig a személyiségére vonatkozólag tett kérdés válaszában van ?.z Esaiástól vett idézet, mint beszéd (1, 2 3). A kiáltó szóra való hivatkozás is beszédje Keresztelő Jánosnak, mert ajkairól elhangzanak az Esaiás próféta szavai, de e hivatkozás csak önigazolás, a melynek megvan ugyan a jelentősége, azonban magát a Keresztelő János beszédét kutatván, háttérbe szorítjuk s nem tartjuk szükségesnek a vele való foglalkozást.
