Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Nippold Frigyes dr.: Hilgenfeld emlékezete
Hilgenfeld emlékezete. 89 ha ezeket mellesleg említem is, annál nagyobb súlyt kell helyeznünk az apokrif és pseudapokrif iratok mintaszerű pontossággal 1866-ban előkészített kiadásaira, a mely a Nóvum testamentum extra canonem receptum első kiadása; továbbá az 1869-ben megjelent Messias Judaeorum-ra; nemkülönben e két nagy összefoglaló műre: Historischkritische Einleitung ins Neue Testament 1875 és Ketzergeschichte 1884. Ámde már ezek a munkák, melyek a régebbi részlettudományokat összefoglalják, hatalmas életmunka szálaiból vannak összeszövögetve. És nem győzünk rajta eléggé sajnálkozni, miért nem állott idején Hilgenfeldnek, mint Rankének, rendelkezésére egy seminárium. Mennyire más lábon állana a mai kutatás solidsága, ha Hilgenfeld semináriumban iskolázhatta volna a fiatal tanárok nemzedékeit! Mert az ő hangyaszorgalma ép az ilyen fiataloknak szolgálhatott volna például. De legyen szabad még futólag pár személyes emléket felidéznem, hogy Hilgenfeld munkásságát életének utolsó két évtizedében ez által némileg megismertessem. Mikor én tanulmányaimat kezdtem, — ennek éve a Hilgenfeld folyóiratának megindulásával esik össze, — akkor Hilgenfeld neve már azokéhoz tartozott, a kikről mindenki tudta, hogy csak solidat alkotnak. Mikor aztán tanárrá lettem és egymásután többszörösen olvasgattam a patristikát, mint az első ker. század irodalomtörténetét, a mely az ókori egyháztörténet áttekintésének alapját képezi, akkor a tulajdon előadásaim alapjáúl Hilgenfeldnek az apostoli atyákról szóló, s 1853-ban megjelent monográfiája szolgált. Mikor első könyvem megjelent, bár egészen más természetű dologról szólt, Hilgenfeld ezt is abból a szempontból bírálta el, micsoda álláspontot foglal el a szerző a Márk és Máté elsőbbségének kérdésében. Ε pontban egész életünkön át ellenkező véleményünk volt és oly szorgalmas tanulók, a kik kollégiumainkat egyidejűleg hallgatták, gyönyörködtek benne, mily példásan érvelünk pl. a paralitikusok dolgában egymás ellen. Ugyanez a könyv azonban, — elmondom ezt is, mert mindkét eset egyaránt jellemző e gyermekszivű nagy tudósra nézve — alkalmul szolgált neki arra is, hogy