Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
46 Paye r Sándor. autonómiával és tiltakozott az egyházi és világi hatalom összezavarása ellen. De az alakulás nehézségei között nem tudta megvalósítani ideálját. Keserűen panaszkodik: „Satan pergit esse Satan, sub Papa miscuit Ecclesiam politiae, sub nostro tempore vult miscere politiam Ecclesiae." (de Wette, íaithers Briefe V. 596. Möller III. 353. 1). Az elhagyott római püspökök jogait lefoglalták maguk számára a fejedelmek, mint kegyurak. Luther kedvezőbb időktől várta, hogy az egyházalkotmányban is megvalósúl az evangéliumi elv. Több mint egy század elmúlt és a bajon nem .segítettek. Spener, aki a köztársasági Genfben látta a kálvinisták viszonylag jobb egyházalkotmányát, újra hirdetni kezdi a már-már elfeledt egyetemes papság tanát. Külön munkát ír erről: „Das geistliche Priesterthum." (Frankfurt 1677). A milyen egyházkormányzást Frankfurtban és Drezdában talál, azt caesaropapismusnak mondja és megköveteli, hogy a Lehrstand és Wehrstand mellett a Nährstand is, a köznép is részt vegyen egyházi jogaiban, az egyházkormányzásban. Sőt az egyet, papság tanából kifolyólag másutt is tevékeny szerephez akarta juttatni a népet, t. i. a diakonia, az egyházi szolgálat terén, azt akarván, hogy a gyülekezeti tagok a lelkésznek segítő társai legyenek. A belmissió történetében is korszakot jelez a pietizmus. De az ily egyetemes papi feladat megkívánja a választott néptől a megfelelő tiszta erkölcsi életet is. Nem csak azt a szájjal vallott holt hitet, hanem a kegyes érzületet, a tiszta életet, a szeretet munkáival ékes gyakorlati keresztyénséget is megkívánta a pietismus egészen az evangélioin és Luther szellemében. Nem csak egyoldalülag a dogmát kell prédikálni, hanem az erkölcstant is, melyet a templomi és iskolai kathedrán egyaránt elhanyagoltak a reformátorok utódai. És nem csak így, a szűkebb értelemben vett egyházban voltak az első józan pietisták a reformáció örökségének végrehajtói különösen az egyházalkotmány és erkölcsi élet terén, hanem az iskolában, a nevelés terén is ők vették kezükbe újra azt a munkát, melyet a nagy Luther oly széles paedagogiai látókörrel megkezdett, ők valósították meg ennek paedagogiai elveit. Spener tevékeny szelleme, hogy minél előbb tenni, alkotni tudjon, iskolába gyűjtötte a felnőtteket is, nem várhatott addig, mig az ifjúságból új nemzedéket nevelnek. Az egyetemes papság hivatását megértő nagykorú keresztyéneket nem talált a gyülekezetben, mert a népet ily irányban nem nevelték. Pedig ilyenekre nagy terveihez szükség volt. Azért segített a bajon oly módon és oly hamar, amint csak lehetett. Hogy a felnőtteket tanítsa, nevelje, létre hozza a collegia pietatis vagy ecclesiolae in ecclesia sokat gáncsolt intézményét. Semmi egyéb, hanein csak ez a cél lebegett Spener előtt, midőn vallásos összejöveteleket kezdett tartani. Maga nyilatkozik erre nézve legszebben: „Ich hoffe nicht auf
