Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jézus születése IV

Jézus születése. 35 — Én pedig, József

1), járkáltam és nem járkáltam. Föltekintettem a levegőbe és láttam, hogy a levegő meg van dermedve. Fölnéztem az égboltozatra és láttam, hogy áll ős az égnek madarai mozdulatlanok. A földre néztem és láttam rajta egy tálat körötte ülő munkásokkal s a kezek a tálban voltak és akik ettek, nem ettek, akik merítettek, mit sem emeltek ki, akik a szájukhoz közeledtek, mit se vittek oda, hanem valamennyiük tekintete fölfelé volt irányítva. S ime nyájat tereltek és nem haladtak, hanem állottak és a pásztor felemelte a kezét, hogy botjával verje őket s a keze fönmaradt. Ránéztem a folyó árjára ős láttam, hogy a bakok szája rajta fekszik, de nem iszik. Azután egyszerre minden visszazökkent a természetes folyásába. 19. fejezet. S ime egy asszony jött le a hegyekből s azt mondta nekem: — Ember, hová mégy? — Egy zsidó bábát keresek, felelém. — Izráelita vagy? mondá nekem. — Az, mondám. — És az, aki a barlangban szült, kicsoda? kérdezte ő*). — A jegyesem, feleltem én. És azt mondta nekem: — Nincsen feleséged? — Mária az, mondám neki, aki az Úr templomában nevekedett, s akit nekem sorsoltak feleségül. De nem feleségem, hanem a Szentlélektől fogant. — Igaz ez? kérdi a bába. — Jöjj és lásd, mondá neki József. És a bába vele ment. A barlang nyílásában megálltak s ime fényes felhő árnyékolta be a barlangot. S a bába így szólt: — Ma fel van a lelkem magasztalva, mert szemeim csudát láttak, mert Izráel szabadítása született. És a felhő tüstént felszállt a barlangból és oly nagy ') Mostantól József a maga szavaival mondja el a történteket, amelyek hihetőségét szerzőnk ép a közvetlenséggel is igyekszik támogatni. Az egész teremtettség megérezte a megváltás kezdetét. A gondolat megragadóan szép : mikor Isten alkot, mikor az üdvözités szent munkája folyik, akkor az egész földnek néma megilletődéssel kell figyelni az Isten kezének művére. *) A hegyekről lejövő bába már tudja, hogy a barlangban valaki gyermeknek adott életet. A legendában az ugrásokkal mit sem törődnek, a szerzők a maguk tudását száraítgatás nélkül a szereplőknek tulajdonítják. Ez a bába a kétkedő, de a hivésre kész ember példaképe. A másik bába pedig, a kit szerzőnk név szerint is megnevez, a makacs kétkedők képviselője, valóságos női Tamás, a kit csak a személyes tapasztalat képes meggyőzni. 3*