Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Lapszemle

324 Lapszemle. ismeretes (interpolatiós) hypothesiséhez csatlakozik. — A 8. füzetben szerzőnk foglalkozik János ev. 21. fejezetével. Bizonyítja, hogy ennek 1—24.

a verse Jánostól való, míg a 24.

b és 25. v. más kéztől származik. Ezen két vers azonban úgy is az evangéliom legrégibb hitelesítését alkotja, míg a 24." vers János tanúbizonysága önmaga mellett. A liberális kritikusok azon állandó állításával szemben, hogy a 4. evangéliom hitelességét a tudomány általában tagadja, felállítja szerzőnk az evangéliom hitelessége védőinek és tagadóinak mérlegét, melyből kiviláglik, hogy a védők a mai napig többségben vannak. Végül tekintetbe veszi szerzőnk még az evangéliom tartalmából kiinduló u. n. belső kritika legújabb termékeit, Wrede könyvét János evangéliomának jelleméről és tendenciájáról és Kreyenbühl müvét: „Das Εν. der Wahrheit. Neue Lösung der johann. Frage." Mindkettővel behatóan foglalkozik és visszautasítja konstrukcióikat. Az egész cikksorozatot befejezi az evangéliom dispoziciója és rövid jellemzése, mely röviden a logos philói eredetét is elveti. Munkánk át van hatva annak tudatától, hogy a jánosi kérdés megoldása attól függ, mily állást foglalunk el az abban rajzolt Krisztussal szemben. Azért azt állítja is szerzőnk, hogy János evangéliomával mindaddig nem fognak boldogúlni, míg az isteni kijelentés tényezőjét el nem ismerik. Hiszen az evangéliom központjában áll ama Krisztus, kivel máskép nem tudunk mit kezdeni, míg lábaihoz nem borúlunk és imádva fel nem kiáltunk: Én uram és én istenem. Zahn a 8. füzetben folytatja cikkeit, melyeket János evangélioma földrajzáról megkezdett. Ezúttal a János ev. 3, 2

3-ban lévő Ainon és Salinról cikkezik. Rendszeres theologiai tárgyú cikk több van e három füzetben. Ilyen Kunze greifswaldi tanár cikke a hit alapjáról a valóságban. Ő a subjektivizmussal szemben ezen alapot a kijelentés történetében látja. Ide tartozik azután Winter lelkész cikke a gondviselésbe vetett keresztyén hit jelleméről és Ahlers lelkész cikke a törvény és a lelkiismeret viszonyáról. Említésre méltó még Belotow orosz tudós theol. tanár méltatása Bonwetsch tanár cikkében és a népszokások jeles ismerőjének, Freybe tanárnak cikke a szokás értékéről az egyházra nézve. Végül kiemeljük még Hunzinger tanár elvi jelentőségű jeles cikkét az egyházi theologia vallásbölcsészeti feladatáról. Hunzinger az ujabb positiv theologia egyik fiatal tehetséges képviselője. Különösen az apologetika terén tűnt ki eddig, főleg számos eló'adásaival. Mint az apologetika tanára, a lipcsei egyetemen igen sokat foglalkozik e tudomány elveinek és főbb kérdéseinek a legújabb tudományos helyzet által követelt meghatározásával. Jelen dolgozata is ide tartozik. Kiindul benne azon tudomány elveinek fejtegetéséből, melyet Tröltsch uj vallástörténeti irányával a theologiai kérdések központjába állított t. i. a történet-