Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Róma decretuma

306 Raffay Sándor. a negyedik evangéliumban csakugyan szemlélődés, elmélkedés termékét kell-e látnunk, vagy történetet! S ha szemlélődést látunk, nem lehet-e felismerni könnyedén, hogy szerzője csak a megtestesült ige dicsőségének érdekében fogott tollat, s ha igen, vájjon egy embernek, vagy az első keresztyén köztudatnak a szószólója-e? Róma persze minden erre vonatkozó tételt tagad ős kárhoztat. Szerinte a szerző, mint Jézus közvetlen tanúja, minden mellékes szempont nélkül tiszta való történeteket beszél el. A tudományos kutatás előtt tehát itt is ajtót zár Róma. Pedig nem lehet és nem is szabad. A jánosi kérdés bonyolult és sok ágú kérdés, a melynek tisztázása tudományos feladat. S tisztázása nem is árt az evangélium értékének ós becsének. Hiszen ha ki is matatható, hogy a negyedik evangéliom is átment valamelyes feldolgozáson, s ha nem is mindenben egy szemtanúnak, hanem az egyetemessé vált keresztyén felfogásnak a tolmácsa, akkor is becses, fontos, elsőrendű okmánya az őskeresztyón hitnek. Különösen becses pedig azért, mert idegen eszmék befolyásának nyoma sincs rajta, hanem minden része annak az alapigazságnak kidomborítását szolgálja, hogy a Jézus Krisztusban Istennek teljes, igaz kijelentését kapta meg az emberiség, benne csakugyan az ige vált testté, a kinek dicsőségét szemlélték a szemtanúk, s a kinek dicsőségét mutatja be most az iró az olvasóknak. Hogy e dicsőség érdekében anyagát kellőleg csoportosítani igyekszik, az az evangélium értékéből mit sem von le. A negyedik evangélium e kegyes szándékosság dacára is minden időkre a sajátos keresztyén felfogás hű tükre és irányítója marad. Róma szava pedig az erre irányuló tudományos kutatást meg nem akaszthatja, eredményeit meg nem döntheti. * 19. A heterodox exegeták hívebben fejtették ki a szentiratok helyes értelmét, mint a katholikus exegeták. 20. A kijelentés nem lehetett egyéb, mint az embernek az ő, Istenhez való viszonyát illetőleg szerzett öntudata. 21. A kijelentés, a mely a katholikus hit tárgyát alkotja, nem végződött be az apostolokkal. 22. A dogmák, a melyeket az egyház mintegy kijelentetteket tekint, nem mennyből alászállott igazságok, hanem a vallásos tényeknek bizonyos magyarázatai, a melyekhez az emberi ész a saját maga fáradságos munkája útján jutott el. 23. Lehetséges, sőt valósággal van is ellentót a szentírás által elbeszélt tények és egyháznak azokra alapított dogmái