Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Raffay Sándor: Róma decretuma
300 Raffay Sándor. iránya és eredményei azok, amelyek ellen, mint tévelygések ellen, Róma idején valónak látja felemelni tiltakozó és óvó szavát. De Róma óvatos. Nem a tudomány jogosultságát vonja kétségbe, pedig ez a célja, hanem csak az újdonság hajhászatát és a tévedéseket kárhoztatja. S e tekintetben törekvése egyetemes elismertetésre tarthat számot. Mert a tévedéseket mindenki köteles kerülni. Másrészt meg különösen a szent tudományokról, a szentírás magyarázatáról, a hit kiváló titkairól szóló téves tanításokat kárhoztatja. S e tekintetben ismét csak el kell ismernünk felszólalásának jogosultságát. Elvégre egy oly hatalmas és népes egyháznak, mint a pápás keresztyén egyház, nemcsak joga, hanem kötelessége is szavát hallatni az egymással harcoló felfogások mérkőzésében. Annál inkább, mert az a célja, hogy a hívőket hitük tisztaságában megtartsa, nehogy akarva vagy akaratlanul olyan helytelen nézeteknek is meghódoljanak, amelyek vallásos meggyőződésükre zavarólag hathatnának. A pápás egyház ez óvó és irányító tevékenységét csak elismeréssel nézhetjük ős nem mondhatunk rá mást, mint hogy a maga szempontjából helyesen cselekszik, s például szolgálhat minden más egyháznak is, amelyek valamennyiének az a legelemibb kötelessége, hogy híveiket az eszmék viaskodásában vezessék és irányítsák. Ha nem is hatalmi szóval, kárhoztatással és elitéléssel, de mindenesetre az elvi szempontok éber őrzésével, komoly céltudatossággal, jövőbe irányított éleslátással az evangéliomi egyházaknak is meg kellene tenniök e téren a kötelességeiket. Átmeneti korunkban állandóan keresztútra kerül a földi vándor. Sokszor nem tudja, merre, hova menjen. Szüksége volna bölcs tanácsra, jóakaratú irányításra, atyai vezetésre. A templomi szószék erre nem elegendő. Röpiratokkal és a sajtó minden egyéb termékével támogatására kellene sietnünk könnyen eltéríthető népünknek. Mi nem adhatunk ki decretumokat, de a szerető és bölcs lélek óvó szavát mi is felemelhetjük, irányítani nekünk is kötelességünk, vezetni nekünk is hivatásunk. Igaza van a pápás egyház decretumának, hogy korunkban sok oly téves eszmét dobnak a nép lelkébe, a melyek közt kiigazodni, a melyeket értékük ós következményeik szerint mórlegelni képtelenek. Magának a vallásnak jogosultságát, a vallásosság értékét, söt mivoltát is nem ritkán bámulatos félszegséggel ítélik meg. Az emberiség gazdasági irányba terelt életének folyamatában, a folyton felmerülő s nem ritkán élesen ellentétes eszmeáramlatok kellő mederbe terelése szempontjából mérhetlen fontosságú vallás igazi jelentőségét a vallásos közösségeknek, az egyházaknak kell megvilágitaniok. Ez elemi kötelesség. S a mennyiben a pápás
