Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

260 Schneller István dr. 260 Elismeri, sőt követeli Pál apostol az egyéni tényezőt a πνευματικό ς-nál. Szellemi szervezetét, annak sajátosságát a πνενμα, mint χαριαμα-t a közös egy testnek szolgálatába behelyezi. Követeli ugyan a σάρξ-nak felfeszitését, elvi uralkodásának megsemmisítését, de elismeri létét és felveszi eszközként a jónak kiépítésében, megalakulásában. A szeretetben tevékeny hitélet e szerint nem egyéb, mint az egyéni életnek az isteni πνενμα erejében való kifejtése, az egyéniségnek ethizálása, — személyiséggé való válása. Hogy Pál apostolnak élete is miképpen igazolja, illetőleg mutatja be elméletét: erről míg csak néhány szót. Ha van igazság abban, hogy a sémi szép vallási ösztönnel bir: ugy Pál apostol igaz sémita volt. A megigazulásnak, az üdvnek kérdése volt szellemének alapkérdése. Nemzetének törvényalkotmánya, szellemi szervezete ezt a megigazitást, Isten előtt való igazzá válást célozta és ez igaz népnek a világ fölötti uralkodását. — Ebbe a képzetkörbe merült el lelke egész odaadásával, a diasporában élő zsidónak tiszta lelkesedésével. A diasporában lüktet legtisztábban és legerősebben a nemzeti eszményért dobogó sziv. — Itt nem látja a központi nemzeti életnek oly gyakori elkorcsozodását, itt érzi nemzetének hóditó misszióját szemben az idegenekkel, kik őt környezik. — Mint igaz zsidó, a zsidóságot a maga tisztaságában kívánja pogány környezetének bemutatni. Ezért merül el nemcsak magába az 0. T.-ba annak a görög fordításába is (céljának megfelelően ezt is használja), hanem az apokryphus iratokba, nevezetesen a Bölcsesség könyvébe és a rabbinistikus magyarázatok tömkelegébe. Nem csudálkozunk azon, hogy nem ért rá, de nem is volt kedve az őt Tarzusban körülzajló görög-római szelleméletet is közelebb megismerni. Tarzus kikötő kereskedelmi város volt, az erkölcstelenség és mutatosság színhelye. — Sandannak ültek itt évente orgiastikus ünnepeket s külömben is felülmúlták Philostrates szerint (Tyanai Apollos 1,

7) a bujaságban az összes népeket, a ruhapompát pedig többre böcsülték, mint a bölcsességet az athéni. (L. Hausrath Zeitgeschichte II. 395 1.). — A bölcsességet ezért azonban itt is művelték, de szintén inkább csak mutatosságból, sophistai irányban. Ezt a görög életet látta maga előtt Pál apostol; ezt és pedig csakis ezt ismerte. A római levélben leirt bűnök bizonyára itt tanyáztak, s az I. korinthusi levélben (1, 2o) olvasható gúnyolódásai a bölcsesség fölött ily localis értékűek. — Pál apostol a zsidó szellemi talajt egész életében sem hagyta el; keresztyén gondolatait is a zsidó világ képeiben fejezte ki; s bármennyire is ereszkedett le az egyesek szelleméhez az épités erdekében — a görög nemzet egyéniségével, a