Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
216 Dr. Tüdős István. Ugyanis Máté idézett helyéből Heródes bosszúállásra irányuló törekvése olvasható ki, ellenben magának a fej vételnek kívánása Máténál is, Márknál is a Heródiás gonosz lelkének gyümölcse s e mellett Márknál a 6, 1 9-ben ez is olvasható: „ólálkodik vala Heródiás János után és igyekezik vala őt megölni" — a mi azt bizonyítja, hogy az asszonynak volt mindenek fölött az a törekvése, hogy az igazság embere elvesszen. Sőt e ponton még az is szembeötlik, hogy Heródes Antipás félt a prófétától, mert a Márk 6, eo-ban ezt olvassuk : „'Ηρώδης έφοβείτο τόν Ίωάννην, είδώς, αυτόν άνδρα δίκαιον και άγιον και συνετήρει αυτόν. Και άκουσας αντοϋ, πολλά εποίει v.ai ήδέως αυτόν ψ.ονε" de a mely félelem mellett nincs ott a föltétlen harag s gyűlölet is, hiszen örömest is hallgatta, sőt némely dolgot egyenesen a János intésére cselekedett. A fejedelem tehát talán nem is akarta a próféta halálát, a minek bizonysága az is, hogy a fejvétel kéréskor „igen megszomorodott vala" (Márk 6, ?f i) s csak azért egyezett bele, mert „megesküdött" s mert a vendégségben jelenlévők előtt nem akarta „megvetni" Salome kérését. Olyan két ok ez, a mely bizonyos körülmények között mentség is lehetne, ha a vér átkot nem kiáltana annak fejére, akinek hatalma volt az ártatlant megöletni! De lássuk magát a nagy tragédiát, a melyben az igazság bajnokának feje gurul le törzsökéről a parancsszóra munkálkodó hóhér keze által. Mindkét leírást adom teljességében, a mint Máté és Márk írásában olvasható, még pedig egymás mellé állított alakban, hogy az olvasó a különbséget hadd lássa s a megegyezésből hadd állapítsa meg a szomorú s véres történet igazságát, a mely Macherus várában folyt le Pereában, amely várat még Nagy Heródes erősített meg, aztán Cäcilius Bassus rontott le s most nem egyéb, mint rom Kallirhoe és Arnon közölt 1158 méter magasságban a holt-tenger színe felett. A tragédia leírása imé igy van, még pedig az eredeti szövegben: Máté 14. rész. 6. Γενεσίων δέ αγομένων τον Ήρώδου, ώρχήσατο ή ΰιγάτηρ της Ήρωδιάδος εν τω μέσω -/.αϊ ήρεσε τω 1Ηρώδη . 7. ό&εν με& όρκου ώμολόγησεν αύτη δούναι ο εάν αιτήσηται. 8. Ή δε, προβιβασ&είσα υπό της μητρός αυτής, ζΐός μοι, φησίν, ώδε επί πίναν.ι την κεφαλήν Ιωάννου τον βαπτιστοϋ. Márk 6. rész. 21 γενομένης ημέρας ευκαίρου, 'ότι 'Ηρώδης τοίς γενεσίοις αΰτον δε'ιπνον εποίει τοίς μεγιστασιν αντοϋ και τοις χιλιάργ^οις και τοΊς πρώτοις της Γαλιλαίας, 22. και είσελ&ούσης της ϋυγατρυς αυτής της Ήρωδιάδος, και όρχησαμένης, και αρεσάσης τω Ήρώόη και το'ις συνανακειμένοις,
