Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

210 Dr. Tüdős István. nem volt szabadulása, hogy oda álljon a Péterekhez s ő mondja a Krisztusnak: Te vagy az élő Istennek Fia! S mert nincs ott a tanítványok seregében, mert ő csak az áhitozók, a várakozók seregének élén áll, — mert a lelke ó-szövetségi gondolatokkal, szíve zsidós érzésekkel van eltelve: az Istennek országában nem polgár s aki az Isten országában polgár, ha mindjárt a legkisebb, a legutolsó is, nagyobb s elsőbb Keresztelő Jánosnál. Valósággal az acél-keménységű ítéletek, a megváltoztathatatlan vélemények remek példánya a Keresztelő János helyzetének és állásának, személyiségének ez a rajza, amely oda helyezi Jánost az Isten országa kapuja elé, aki mutatja a bejáratot, rálépteti az igaz útra az embereket, de ő maga nem lehetett a kapun belől, mert ideje lejárt, mert lelkének természete nem változott meg s a hírek nem alakították át a prófétát apostollá. Milyen vonzó, milyen szeretetteljes a bizonyságtétel s milyen kárhoztató ítéletet tartalmazó az Isten országa ellenségeire nézve, akiknek sem a próféta, sem az embernek fia nem kell, nem tetszik, nem egyszerűen azért, mert nem kell! Mintha örökre megállapította volna, — meg is állapította! — Jézus az emberiségnek amaz osztálya felfogását, amely az igazságot, szentet, a jót, az istenit egyszerűen azért nem fogadja el, mert nem fogadja el! Mert az ételtől-italtól tartózkodó Keresztelő János s az emberekkel együtt élő Krisztus egyenlően megvetett, amaz a tartózkodásért, emez a barátkozásért! Az igazságot kerülő s megvető emberek tetszését az igazság semmiképen sem tudja megnyerni! Örök példa a Jézus bizonyságtétele szerint Keresztelő János abból az időből, amikor az igazságnak úgy kellett volna hatnia, ahogy Keresztelő János akart vele hatni. A bizonyságtételnek Keresztelő Jánost illető egyes szavait s kifejezéseit nem tartom szükségesnek boncolás alá venni, mert a vonatkozások egyenesek s nyíltak, az utalások félremagyarázhatatlanok s ahol talán eltérés van a két szöveg között, ott a lényeg olyan egységes, hogy tudományos szempontból is felesleges a vele való foglalkozás, — a szó és kifejezés magyarázata pedig, főként az eltéréseknél, más keretben volna eszközlendő, hogy a hiteles jellegű szöveg, fordítási szempontból megállapítható volna. Ezt ajánlom az irásmagyarázattal foglalkozók figyelmébe, akiknek e téren az újszövetségi új fordítás megjelenéseig bizonyára lesz elegendő munkájok. Arra a kérdésre, hogy a követküldéssel kapcsolatos bizonyságtételen kívül van-e Jézusnak más nyilatkozata is Keresztelő Jánost illetőleg, azzal válaszolok, hogy van s kell is lenni, mert el sem képzelhető az. hogy az úttörőről csupán egyetlenegyszer emlékezék meg az, aki előtt mindennek megvolt a maga erkölcsi jelentősége akár jobbra, akár balra történőleg kellett is arról ítéletet mondania. Szedjük azért bokrétába a többi nyilatkozató-