Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Raffay Sándor: Stromp László

Énünk és világa. 201 birja alapját. Evvel a világért sem akarjuk azt mondani, hogy a világ nincs, hogy a világ csupán az én képzetem: de igenis állítjuk, hogy számukra csakugyan a világ csak úgy létez, a hogyan azt mi szemlélni képesek vagyunk. Vagyis, hogy „én" és „világ" egymást kölcsönösen feltételezik. A „világ" adja a tárgyakat, az „én" az azokat szemlélő formákat, a melyeknek tehát minden képzetünk, minden fogalmunk alá van vetve. — S ha igy „világ" nélkül, mint tárgy nélkül, tárgytalanná válnék, semmivé foszlanék az ismeret; viszont „én" nélkül eltűnnék a „világ". .. Íme egy-két meggondolni való példa. Derült csendes estén feltekintünk a magasba s észreveszünk az égboltozaton egy fordított c (o) alakú fénykiflit. Másnap hasonló jelenséget látunk, de már egy félkenyér alakú, majd egy teljes fenykorong áll látóérzékünk előtt, majd utóbb egy C alakjában folyton fogyó fényszelet, mig végül egyszer eltűnik s helyét sem tudom megjelölni az égboltozaton. Bizonyos dolog, hogy napról-napra külön-külön más és más érzekletem volt, más és más jelenség alapján, és az érzékleteket mégis egy egységbe foglalom össze s igy nevezem, hogy — „hold". Nos ennek a mi Ítéletünknek (mert minden fogalom — ítélet) alapja nyilvánvalólag nem a holdban van, de egyedül és kizárólag a mi énünkben van a mely egyedül kópés arra, hogy a magukra izólált és egymástól teljesen független benyomások ős képzetek egész sorát egy benső egységbe hozza, s ezzel azoknak mintegy létet adjon. Avagy honnét tudom, hogy pl. ez a virág itt a kezemben rózsa? Ennek oka nem a rózsa maga, hanem az, hogy én bizonyos egynemű virágok megfigyelése után rájöttem a rózsa fogalmára s ettőlóta akárhány ily virág jut kezembe, bizton megállapítom, hogy ez — rózsa és nem szegfii. — A concrét dolog igenis a külső világ jelensége: de az általánosítás az az én sajátos képességem. A „repülő sas" képzetében két képzet olvad össze: a sas és a repülés képzete. Repül a kő, a sárkány, a léghajó és stb. nemcsak a sas. Tehát e két képzet: „sas" és „repülés" teljesen különböző valami, épúgy mint pl. a virág és a szín. Hogy e két teljesen különálló képzetet mégis össze tudom foglalni a „repülő sas" szemléletébe, annak alapja nem e dolgokban, de bennem rejlik egyedül, mert a fogalomalkotás egyedül az „én" képességem; bárha — mint hangsúlyoztuk, érzéki tapasztalatok nélkül, tehát tárgyi substrátum nőikül, nem volnánk képesek fogalomalakitásra. Ε szempontból gondoljuk el, hogy léteznék valaki, a kinek egy bizonyos érzéke, pl. a látása, születésénél fogva hiányzik. Bizonyos dolog, hogy ez egyetlen érzék hiányával