Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
156 R a ffa y Sándor. sőt a nemzés és szülés ismertetését is mellőzze, hogy a gyermekeket meg ne botránkoztassa és bűnös vágyakra ne ingerelje. Hogy a kátét bibliai történettel kell összekötni s a hittani anyagot,, quasi per catechismum aliquem historicum" kell tárgyalni, ennek szükségét Francke is érezte és hangoztatta Elbeszéléseket — úgymond — szívesen hallgatnak a gyermekek. Történeti keretben a kátét több kedvvel tanulják s igy lehet őket előkészíteni a biblia olvasásra. Hivatkozik ileury Kolozs francia egyliáztörténetiróra, XV. Lajos nevelőjére (f 1726), aki ily történeti kátét irt: Catechisme historique, contenant en abregé I Histoire sainte et la doctrine Chrestienne. Paris, 1679. Ebben Fleury Francke állal is helyeselt jó utasításokat ad a káté és a bibliai történetek anyagának együttes tárgyalására. A cimnek megfelelően az első rész 29 fejezetben bibliai történeteket foglal magában; minden fejezet után kérdések és feleletek következnek az anyag ismétlése végett. A második rész az egyház tanait közli szintén 29 fejezetben s a végén ismét kérdésekkel és feleletekkel. Ezt a müvet Sechendorf ismertette bő kivonatban a német világ előtt (Acta Eruditorum, Lipsiae 1689.). Francke dicsérettel halmozta el. Hühner János hamburgi lelkész pedig ezt vette" mintául „Zweimal 52 auserlesene bibi. Historien" című népszerű, nálunk is elterjedt müvében, mely Lipcsében 1714. jelent meg először és 140 év alatt 106 kiadást ért meg. Igy ez az új és népszerű tankönyv is a pietismus korában és ennek hatása alatt keletkezett (Richter, Paed. Bibi. 54. és 155. 1.). 2. Az olvasás. Ebben Francke módszere nem mutat haladást. Nála is a nehézkes syllabizálás járja. Külön olvasókönyve nincsen. De vannak iskolájában fali táblák nagy betűkkel és ábécés könyvek. Akik már syllabizálni tudtak, azok elsőben a kátéból, azután az ujtestamentomból olvastak. Hasonló célra az énekeskönyvet nem használták. A népiskola három csoportba tanulta az olvasást. Az elsőben a betűk neveit tanulták, a 2-ikban szótagoltak a szokott mód szerint: a, b, ab; e, b, eb, stb. a 3-ikban már folyékonyan olvastak. Hogy a kis gyermek figyelmét kitartóvá tegyék, az eljárás váltogatását ajánlották: először a táblán mutogatták, majd az ábécés könyvben kerestették fel ugyanazon betűket stb. A nagyobbaknál az olvasás folyékonyságát tartották főcélnak, azért az olvasmány tartalmának megértetésére nem fordítottak gondot és időt. A hasonló betűk közti különbségre külön is felhívták a gyermekek figyelmét. És a német betűk után a latin betűket is megtanulták, melyek szintén ott voltak a fali táblákon és ábécés könyveikben. 3. Az irás tanításában már határozott érdemei vannak a pietismus népiskoláinak. Franckenak magának is nagy betűs, szabályos, szép kézírása volt s nagy gondot fordított e tárgyra. Mivel a tanítók írásával sem volt megelégedve, 1697-ben Host Gottfried személyében külön irástanítót hozott Lipcséből. Ez hono-
