Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
154 R a ffa y Sándor. róla, hogy üres jel az, ha áhítattal nem használjuk a megfeszített Jézus emlékezetére, a kenyérszegésnél pedig egyáltalán szükségtelen. (Eckstein, Die Gestaltung der Volksschule durch den Franckesehen Pietismus. Leipzig, 1867. 29. 1.) A Luther kátéja szövegének szószerinti emlékelését kívánta meg úgy a növendéktől, mint még inkább a tanítótól. De a rnagyarázatos kátékat csak a tanítók használták, a gyermekek ezek tartalmát nem emlékelték. A magyarázatnál, melylyel a' fiatal kezdő tanítóknak sok bajuk volt, Spener fentebb elsorolt műveit használták. 1722-ben pedig Francke tanítványa, Hambach írt egy katechetikát: „Der wohl unterrichtete Katechet" eimen a tanítók számára. A káté tanítása, a mint ezt már Spener megállapította, a következő módszerrel történt: a) recitatio, felmondás b) explicatio, magyarázat és c) applicatio, alkalmazás. Ε szerint első volt a sorrendben a kátészöveg betanulása felmondás céljából, ami már magában elhibázott, mert ezt az explicationak, a szó- és tárgymagyarázatnak kellett volna megelőznie. Ε bajon segítendő megkívánja Francke egyes utasításaiban, hogy a tanítók,' mielőtt a betanulandó anyagot feladják, röviden értessék meg. A részletesebb, kifejtő magyarázat azonban csak a felmondás után következett. Az alkalmazás Francke szerint megmutatása annak, hogy a betanult és megmagyarázott ismeretanyagot miként tehetik hitüknek alapjává és miként használhatják életüknek megvizsgálására és megjobbítására. És ez — úgymond — ne hosszú beszédekkel, vagy csupa igen és nem feleletekkel, a tárgytól való messze csapongással vagy épen bottal történjék, hanem egyszerű kérdésekkel és feleletekkel, szeretettel, szelídséggel és nyájassággal. Ide vonatkozó egyéb észrevételei is egészen helyesek. Különösen itt a káté tanításnál ajánlja és alkalmazza Francke a kérdezve kifejtő tanalakot. A közlő alakot sem száműzi teljesen, de a kérdezőnek előnyeit nagy nyomatékkal hangsúlyozza. „Ezt a methódust — mondja — melylyel kérdések és feleletek által tanítjuk a gyermekeket, minden tárgynál igen ajánljuk a tanítóknak, nem csak azért, mivel ez által a tárgy és annak megértése legjobban bevésődik a lelkükbe, hanem azért is, mivel ez által az ő, különben oly szórakozott lelkük központosul és figyelmes marad. (Itt és a következőkben fő forrás „Ordnung und Lehrart in den deutschen Schulen", melyet Richter rendszeres előadásban is tárgyal. Paed. Bibi. 218—255 és 399—438. 1.) b) A szentírás. A pietismus iskoláiban a bibliának a káté mellett csak másodrendű szerep jutott. De mind jobban felfogják ennek becsét s alapvető jelentőségét is és már Spenertől Franckeig is nagy e részben a haladás. Feltűnő, hogy Spener a katechesis tárgyául a hitigazságnak csak másodrendű forrását, a kátét választotta s nem magát az első forrást, a bibliát, melynek történetei a gyermek lelkéhez sokkal közelebb állanak s igy a káté előtt
