Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
A pietismus paedagogikája. 151 alá azután egyes polgárok is beadták gyermekeiket és szívesen fizettek némi tandíjat, mert látták a jó eredményt. Már az év végen annyira szaporodott az iskolában a gyermekek száma, hogy Francke a szomszédjától volt kénytelen két szobát bérelni s ezekben külön helyezte el az ingyenes szegény gyermekeket és külön a polgároknak tandijat fizető gyermekeit. Mindegyik csoportnak külön tanítót adott. Ez utóbbiból fejlődött ki a polgárok tandíjas népiskolája az u. n. Bürgerschule. Később az árvaház megépítése után külön alakult az árvaházi iskola, melynek növendékei a maguk szerény ellátásával szinte bennlakók voltak. Magasabb igényű volt, de azért szintén csak elemi iskolai fokozaton állott és igy itt említendő fel Francke nőnevelő intézete, a gynaeceum. Francke, a ki Feneionnak a nőnevelésről írt művét kellőleg méltányolni tudta, nem feledkezhetett meg a serdülő leányokról, a leendő anyákról sem. Fentebbi elemi iskoláiban is különválasztotta őket a fiuktól. A jobb módú leányokról pedig a kor kívánalmaihoz képest másként is gondoskodott. Már 1698. évi értesítőjében is (Entwurf der gesamten Anstalten) szól külön nőnevelő intézetről: „eine Anstalt zur Erziehung Herrenstandes, Adeliger und sonst fürnehmer Leute Töchter". De csak 1709. tudta tervét megvalósítani, ekkor is csak úgy, hogy a Charbonnet Lujza francia nő által Glauchában, a maga külön házában alapított „Gynaeceum" nevű intézetet szerződésileg az árvaházzal kapcsolta össze. Ez a nő állott az intézet élén 1714-ig, a mikor Francke ennek épületét is megvásárolván, a nőnevelő teljesen az ő birtokába került. Most Munier Zsuzsanna lett az új vezető nevelőnő, a kinek halálakor 1740 meg is szűnt az intézet. Ha Francke még életben van, ezt alig engedte volna. A hallei árvaház csak 1835 bővült ki ismét felső leányiskolával és tanítónők képző intézetével. Francke a maga elemi iskoláit a latin iskoláktól megkülönböztetve német, tehát anyanyelvű iskoláknak mondja. És e név meg is illette azokat, mert száműzve volt belőlük a latin nyelv, a mi a nevelés történetében nagy haladás. Az anyanyelv pedig nemcsak a tanításnak nyelve volt, hanem a vallástan mellett a tananyagnak is egyik fontos része. A népiskola által akarta Francke megadni azt a nevelést, melyre minden embernek, még a koldus gyermeknek is nagy szüksége s a melyhez szent joga is van. A népiskola által akarta a nevelést közkincscsé, általánossá tenni. Hogy még a legelhagyatottabb se nőjön fel iskoláztatás nélkül, erre célzott különösen az ingyenes és az árvaházi iskola. A népiskola igazán csak a pietismus által lett azzá, a mivé Luther és a reformáció azt tenni akarta. Igy hát e részben is méltó és hivatott örököse a pietismus a reformációnak. Ε mellett Francke adta meg a népiskolának megillető helyét az iskolák rendszerében, a mennyiben a felsőbb fokú iskolákkal
