Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

14 Tüdős István dr. Keresztelő János. A két első evangélista elég körülményesen tudósít, Keresztelő János öltözetéről, mely „teveszőrből" volt s „az ő derekának öve bőrből csinált" (Máté 3 4. Márk. 1 6). Sőt az életmódot is megismertetik, t. i. hogy „élelme . . .sáska s erdei méz" volt. (u.o). Sem a ruházata, sem az életmódja nem volt feltűnő, legfölebb azt a benyomást teszi az olvasóra az ev. előadása, hogy Keresztelő János az egyszerűséget kereste mindkettőben anélkül; hogy akár az egyikkel, akár a másikkal hatást akart volna elérni. Öltözködött úgy, amint lehetett s élelme az volt, amit a puszta adott az ő vendégének. Ruházata nem volt a régi próféták utánzása, mert bár Illésről az van írva a Kir. II. könyve 2 8-ban, hogy szíj-öv körité derekát s bár tudjuk, hogy a hamis próféták ezt a külső jelt használták s ezzel a ruházattal öltözködött Keresztelő János után egy ember-kor múlva a Josephus által említett Banns

1), hogy a népet azzal is ámítsa, Keresztelő Jánosról nem lehet föltenni, hogy ruhájával akart volna hatni. Ez az ő nemes gondolkozásával nein egyeztethető össze. Eleimét adta a puszta, melynek méze és sáskája nemcsak neki szolgált ilyen gyanánt, hanem mindazoknak, kik a pusztai életmódot követték. Ugy Arábiában, mint Afrikában a szegényebbek ették a sáskát s Keresztelő János mint pusztai lakos szintén rá lehetett kényszerítve, hogy így éljen.

2) Tüdős István dr. l) Josephus. Vita 2. a) Weser: Handwörterbuch 612. sz. lapján leírja "azt is, miként ették s eszik ma is a sáskát, t. i. kiszárítják a napon, sóba áztatják vagy sóban megfőzik, vajba is szokták tenni, vagy lisztté őrlik s pogácsának megsütik.