Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Payr Sándor: A pietismus paedagogikája
138 R a ffa y Sándor. testhez illendő növekedést vészen magának felépíttetésére a szeretet által". (Ephes. 4, 1 5_ 1 6. Spener, Lautere Milch des Evangelii 1717. évi kiadás 122. 1.) Ugyan e szentírási helylyel fejezi ki egy ujabb paedagogus is, Bctur Gusztáv theol. tanár a nevelés célját. (Erziehungslehre, Giessen 1887. 4. kiad. 10. 1.) Iine a pietismus atyja és a XIX. század theologus nevelője így találkoznak egymással 200 év múlva. Igy ítéli meg a pietismus nevelési célját Schmidt is: „Az oktatásnak valamint az erkölcsi nevelésnek célja — ugy mond — Isten országának a gyermek szivében való építése, és ez alapból kiidulva és ezen építve a nevelést és az oktatást minden fokon és minden irányban ugy kell felfogni mint egy rendszert, egy nevelést és egy oktatást". (Gesch. der Paed. 4. kiad. III. 473. 1.) Francke ugyan más helyeken nevelési célnak mondja „Istennek élő ismeretét és az igaz keresztyén életet" vagy „az igaz kegyességet és keresztyén okosságot", de mind ezek csak feltételei az Isten országában való részvételnek s csak alárendelt célok, az Isten országa mint főcél mellett, melyet elég határozottan hangsúlyoz úgy Spener, mint Francke. S ez Isten országában mint nevelési eszményt, az élő Krisztust állítják a paedagogusok elé (A mint vagyon az igazság a Jézusban Eph. 4, 2 t. Idea stud. theol. 29. 1.) hogy az élő példa nevelő erejével hasson kicsinyekre és nagyokra egyaránt. Ily magasztos szellemi életközösségnek, az Isten országának való alárendeltség nem lehet az emberre nézve lealázó (még azok szempontjából sem, a kik az élet célját nem a theologiai erkölcstanból veszik át) hanem csak is felemelő és megszentelő. Igaz, hogy ily módon minden önző egoismus kizárásával az ember igazi életcélját nem önmagában találja meg, hanem abban az eszményi istenemberben, a ki őt elveszett, elkárhozott embert megváltotta, megszabadította, hogy sajátja legyen és az ő országában ő alatta éljen és neki szolgáljon ; de azért az ember mint öncél is kellőleg érvényesülhet, mert hisz Istennek országa mi bennünk is vagyon s így feltételezi, hogy minden egyes tag a maga egyénisége, a neki jutott természeti tehetségek, illetve kegyelmi ajándékok mértéke szerint is szabadon fejlődjék, növekedjék és érvényesüljön. Isten országának fogalma ezt ^ magában rejti és feltételezi. Mert hiszen minél individualisabb erők és tehetségek fejlődnek benne ritka, kiváló charismákkal és talentumokkal, annál fokozattabb mértékben fognak Isten országának épülésére és növekedésére szolgálni. Igy fogták fel és becsülték meg az emberi egyéniség értékét Spener és Francke. Előttük nagy ára volt minden egyes léleknek és jól tudták, hogy az ajándékokban külömbség vagyon. Franckenak különböző irányú iskolái vannak, külön neveli a fiukat és leányokat. Egyéniségüket, tehetségeiket megfigyelik, tanári konferenciákon megbeszélik és kit-kit a neki megfelelő helyre állítanak.
