Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Schneller István dr.: Az egyéniség és a személyiség az Újtestamentomban

126 Schneller István dr. pedig, mint a mindenhatóban és a jóságosban feltétlenül megbízik (

πίστις). Az ily ember lelkülete ezért is nem izgatott (&νμος), hanem derült (χαρά) s embertársával szemben Isten erejében az άγαΰιóavvrj, a jóságosság önzetlen érzelmével telik meg

1). Ezért is szívesen hallgatja meg a mást, hozzá alkalmazkodik (.τ

ραντης), türelmét nem veszti el (μαχροΰνμία), és mindenképpen hasznára, épülésére kiván lenni (χρηστότης). — Csend áll be ekkor is; de nem a halál (φόνος) csendje, hanem a békességnek nyugodtsága (εΐζψη)*). A szellem gyümölcseinek ez általános keretébe beleillik mind az, a mit a külömböző charismákról, hivatásokról és isteni erőkről mondottunk. Ama természeti arravalóságok, a melyek a charismák és hivatások lényegét képezik, a szellem e gyümölcsei által válnak még csak keresztyéniekké s amaz isteni erők is, még csak a szeretet szolgálatában érvényesülnek igazán keresztyéni voltukban, a mint azt Pál apostol is — szólva a szellem erőiről — kiemeli (εχάστιυ όίόοται η φανέρωσις τον πνεύματος προς τό συμφέρον I. C. 12,

7). Α mily ellentétes a σάρξ és a πνεύμα cselekedete, illetőleg gyümölcse: épp oly ellentétes ez életműködés végső célja is. A σάρξ a bűnök utján végre elvezet Isten haragja kíséretében a halálra, mint a végességnek és bűnnek zsoldjára; mig ellenben a ηνεΰμα a vallás erkölcsi élet természetének megfelelően megnyugszik Istenben, a szeretetben (είρψη) s veszi ezzel az életet, a mely a ηνεΰμα érvényesülésével, külsőitésével, alakulásával megteremti, megtermi a &>£a-nak testét, a ηνενμάτικον σώμα-1. A σοίρξ-nak végső gondolatja (φρόνημα) halál: mig a szellemé élet és békesség R. 8,

e. Legyünk óvatosak ezért is életünk munkájában, mely a magvetésnek a munkája. A ki mint vet: úgy arat. A ki a saját σαρξ-jába hullatja magvető munkáját e σάρξból enyészetet arat; ki ellenben szellemébe vet, e szellemből aratja az örök életet Gal. 6,

7.

8. A szellem birtokosának az élete ezért is már itt e földön is folytonos átalakulás. Ha a külső ember felemésztődik is, a belső napról napra megujul II. C. 4,

1

6. szemben, kik minket gyűlölnek és üldöznek. — Ez az igaz isteni szellem, ki a napsugár és eső áldásaiban a jókat és gonoszokat, az igazságtalanokat és igazakat egyformán részesíti. Mt. 6, 4

3-«

8. ') Az άγα&ωσννη érzelme mélyebb értelmet nyer, ha az evangeliomnak ΰγαϋός jelentését állítjuk szemünk elé. Jézus az ιίγαϋός megszólítását (L. Mc. 10, j, és Lc. 18,

1

β) nem fogadja el; egyedül Isten uyaöós (Mt. 19,

tí Mc. 10,

1

8. Lc, 18,

1

β). Ε kijelentést követő történet adja meg a feleletet ama kérdésre, hogy mi jót (il άχα&ύν Mt. 19, f

í) tegyen az ember üdvössége érdekében. Ne csak a törvényt teljesítse betűje szerint, hanem tisztuljon meg teljesen minden kapzsi, önző gondolattól, ne magát és a magáét nézze, hanem embertársát és a másét. Még az a jó ifjú, kit Jézus megszeretett (Mc. 10, a

i) sem volt képes a jóságosság érzelmének e magaslatára félemelke dni. *) L. ez erény csoportosítására — a bűnöknek megfelelő csoportosítását ugyancsak Gal. 5, „.„,