Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis

116 Marton Lajos. Tyconius példái közül lássuk pl. az Ezechiel 36. fejezetéből vettet. A 16—22. verset, melyekben Jahve fenyegotóse olvasható a bűnbemerült Izrael ellen, a speciesre, azaz a nép egy részére vonatkoztatja, vagy mint Augustinus mondja magyarázólag: „de illa domo Israel, de qua dicit Apostolus: Videte Israel secundum carnem (1. Kor. 10,

1

8.), quia haec omnia carnalis populus Israel et fecit et passus est". De midőn a 23—24. ν. vigasztaló szavait idézi, előre bocsátja Tyconius: illic incipit jüngere genus, Augustinus pedig figyelmezteti az olvasót, hogy figyelje meg, miként lépi át a speciest s kapcsolja hozzá a genust. A 25—29. v. előtt pedig, melyekben Isten tisztulást s boldogságot igér népének, megjegyzi Tyconius: aperte excedit speciem. Augustinus pedig hozzáteszi: Ez az új testamentumról jövendöltetik, a melyhez nemcsak Izrael maradéka tartozik, hanem a többi nemzetek is, melyek igértettek az δ atyáiknak, kik a mi atyáink is. Az újjászületésnek keresztsége igértetik itt, mely most az összes nemzeteknek adatik. Igy nyer tehát az ó-testamentumi jövendölés az egyházra való vonatkozást. Végre a 29—38. versek idézésekor, melyekben bizonyos korholás mellett nagy áldás helyeztetik Izrael számára kilátásba, ezt jegyzi meg Tyconius: Attingit speciem, non tamen relinquens genus. Igy különböztettetik meg — mondja Augustinus — a szellemi Izrael a testi Izraeltől; de a prófétai mélység, midőn arról, vagy ahhoz szól, titkon átmegy erre, ós midőn már erről, vagy ehhez beszól, még mindig amarról, vagy amahhoz látszik szólni, nem irigyelve tőlünk mintegy ellenségesen az iratok értelmet, hanem gyakorolva orvosilag a mienket. — Ε magyarázat elég elmés, a baj csak az, hogy itt is többet lát a szövegben, mint a mennyi tényleg van benne. Ügy a korholás ős büntetés, mint a vigasztalás és áldás ott az egész Izráelnek szól, nem egy részének, még kevésbbé a keresztyénségnek. Hasonló módon kezeli a többi példát is. Az V. regula: De temporibus, vagyis a bibliában előforduló időkről szól, melyeknek mennyisége vagy per synecdochen, vagy való számok (legitimi numeri) szerint értendő. A Synekdoche trópus szerint a kevesebb a több, a rész az egész helyett állhat, vagy megfordítva. Ily értelemben — mintegy kerek számban — mondják az evangéliumok, hogy az Ür 3 nap és 3 éjjel maradt a halálban, jóllehet kevesebb ideig. (Mt. 20,

1

8. Mk. 10,

8

3. Luk. 18,

3

2.) Ily értelemben veendő az a 400 év is, a meddig Izrael Egyiptomban szolgált. (Gen. 15, l

3. v. ö. Ex. 12,

4

0-nel!) A való számok (legitimi numeri) pedig „aut perfectionem sfgnificant, aut a parte totum, aut simplicem summám", mondja Tyconius, a mi által azonban felosztását meglehe-