Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorius isagogikai gyűjteménye. Tyconius: Liber de Septem regulis

Ilagnus Aurelius Cassiodoriu« Senator isagogikai gyűjteménye. JJ3 nem tette egyes tagjainak erkölcsi állapotából függővé. Lehetetlennek tartá, hogy Istennek az egyházra vonatkozó Ígérete egyesek bűnei által megüresíttessék, vagy hogy az egyház egységében idegen bűnök megszeplősítsenek valakit. Ezért állást foglalt az átlépők ujrakeresztelése, valamint a novatianismus túlságos szigorúsága ellen, melynél fogva a bűnösöket még vezeklés árán sein vették vissza az egyházba. És volt hozzá erkölcsi bátorsága, hogy e felfogásának nemcsak a katholikusokkal, hanem a donatistákkal szemben is nyíltan kifejezést adjon. Ez iránya a kath. egyház részéről némi rokonszenvet biztosított neki, mint Augustinus megjegyzéseiből is látszik: „Tyconius, homo communionis vestrae . . . ., qui magis contra vos pro ecclesia catholica scripsit, frustra se ab Afroruin, quasi traditorum communione secernens"!). „Contra Donatistas invictissimo scripsit, cum fuerit Donatista; et illic invenitur absurdissimi cordis, ubi eos non omni ex parte relinquere voluit"·). Épen azt veti szemére, hogy bár felismeri az egyház egyetemes, az egész földkerekségre kiterjedő rendeltetését, mégis az alrikai keresztyéneknek ez egységes közösségből való kiszakitását támogatja

3). A donatisták szigorúbb iránya azonban elítélte s árulónak bélyegezte Tyconiust ez engesztelékeny magatartásáért, bár ő a donatismushoz, mint az egyház szigorú erkölcsének őréhez őszintén ragaszkodott a kath. egyház elvilágiasodásával szemben. Parmenianus, a donatista püspök előbb levélben

4) igyekezett őt kapacitálni és megjavítani, majd zsinatukkal kárhoztatás alá vettette. Gennadius De bello intestino ős Expositiones diversarum causarum cimű, ma már elveszett műveit említi, melyek szintén a felekezetében dúló nagy vitába szóltak bele mérséklőleg, mint részint a címből, részint Gennadius megjegyzéséből tudjuk: In quibus ob suorum defensionem antiquarum meminit synodorum. Említi még egy harmadik, szintén elveszett munkáját is, az Apokalypsishez írt kommentárját, (3 könyvben), melyet Cassiodorius, mint láttuk, ismert s könyvtárába helyezett

5), mely még a 9. században is megvolt egy régi könyvtári katalógus szerint Szt. Gallenben

6). Tai'talmát, ') Augustini epistola ad Vincentium Rogatistam c. X. ') De doctrina Christ. III. 30. 3) Contra Epistolam Parmeniani. I. 1. 4) Erre a levélre irta később Augustinus fentebb már idézett cáfoló iratát három könyvben, melyből T. irányát és sorsát megismerhetjük. 5) Tyconius etiam Donatista in eodem volumine quaedam non respuenda subiunxit, quaedam vero venenosi dogmatis sui faeculenta permiscuit. Inst. d. litt. IX. β) Becker, Catalogi bibliothecarum antiqui, Bonn. 1885. Expositio Tichonii donatistae in apocalipsim vol. I vetus cimen. Közölve Schanz föntebb idézett róm. irodalomtörténetében.