Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

Keresztelő János. 105 bűntől való szabadulást Krisztus megvalósítsa a mi gyarlóságunk megszüntetésével. S hogy a történeti fejlődésben a bűnös em­beriség elhívása biztosított legyen maga előtt a megtérésre vállal­kozó, a megtérés keresztségében részesülő emberiség előtt, annak legkézzelfoghatóbb bizonysága volt magának az Idvezitőnek vizzel való megkereszteltetése, mint a teljes igazság véghezvitele. Igaz! de hát a Keresztelő János vonakodása? A Keresztelő János vonakodásának vájjon van-e történeti alapja ? . . . Ismerte-é ő a Messiást, akinek útja egyengetésére küldetett? Vagy benső lelki előérzet súgta meg a Messiás mi­voltát? Olyan kérdések, amelyekkel nincs szükség leszámolni. Ismerte-é, nem-é ? nem fontos. Nem ismerte, nem ismerhette, — de nem is volt rá szüksége, hogy közönséges emberi értelemben ismerje. Az adatok különben is azt bizonyítják, hogy nem ismerte, mert különben nem küld Jézushoz követeket megtudakozni: ő e a megígért Messiás? Ha nem ismerte: niiképen szólhatott vonako­dólag a keresztelést kérő Jézushoz? Úgy, hogy a benső sugallat éreztette vele a személy fenséges voltát, akinek azonban lassan induló történeti működése s a saját életének megpróbált volta mintha azt idézte volna elő, hogy kétely támad a keresztelési alkalommal keletkezett benső sugallat s a későbbi időnek nem várt bizonytalansága között. A személyi megjelenés természetszerű hatása a keresztelési alkalommal és az idő multán is csak lassan jelentkező működés közötti áthidalás nem ment egykönnyen végbe annak a Keresztelő Jánosnak lelkében, aki egy lábával az ó-szövet­ségi próféták földjén áll, a másikkal az igéret igaz földjére lép, de nem lesz, nem lehet annak birtokosa, mert nagy, a legnagyobb ugyan azok között, akik asszonytól születtek, de a legkisebb is nagyobb ő nála, aki a Krisztus isten-országának lett polgárává! A Jézus megkereszteltetésével kapcsolatos jelenet pedig t. i. az égnek megnyilatkozása s az égből szózat hangzása, valamint a szózat előtt az Isten lelkének galamb alakjában megjelenése s Jézusra rászállása, amint ez 71laté 3, ie—n! Mark 1, 10—11J Lukacs 3, 2i-2i-ben, mint történeti esemény a folytonosság láncolatában van előadva, vagy ahogy János az 1, 3ü-ben, mint saját látási- és nem látomási! — tapasztalatát adja elő: nem egyéb ama rend­kívüli dolgok bármelyikénél, amelyeket csodáknak neveznek, holott az u. n. theofániák semmiképen sem csodák, hanem csupán csodálatosaknak feltűnők, holott természetesek és megmagyaráz­hatók, ha előzetesen nem foglalunk állást az egész égi vagy isteni jelenéssel szemben. Megnyilt-e valóban az ég? Leszállott-e valóban az Istennek lelke Jézusra s hallatszott-e égi szózat? ezek a kérdések állanak előtérben, hogy a theofánia lehetősége s valósága eldönthető s elfogadható legyen! Jellemző az ú. n. negativ irányzat képviselőinek felfogására nézve, hogy míg a Cselek. 7, 5 6-ban foglaltakat, t. i hogy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom