Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. 103 János keresztségének „ε*g μετανοιαν" jelentőségét a Jézus bűntől való mentességével állítják szembe. Ezzel pedig olyan felvételt akarnak érvényesíteni, a mely a vagy-vagy kérdését állítja előtérbe a Jézus istenségéL és emberi voltát illetőleg. De menjünk sorba a kérdéseken, a melyek a Jézus megkereszteltetésével állnak kapcsolatban s intézzük el valamennyit annak a mértéknek a szem előtt tartásával, a mely a történeti igazságot fogadja el a legfőbbnek s egyedül irányadónak. Magát e kétségbe nem vont s nem is vonható tényt az evangélisták igy írják le : Máténál a 3 iV.-bap ez a részjet igazolja a Jézus megkereszteltetését : „ßa/i τ\σ'0·είς ty Ιησονς ενί)νς αϊτό τον νδατος", — vagyis: megkereszteltetvén Jézus, azonnal kijőve a vizből. Márk az l 9_ l 0-ben irja le a tényt eképen : „ . . . έγένετο εκείναις τάϊς ημέραις, ψ.'}εν Ίηοονs από Ναζαρέτ τ~ς Γαλιλαίος και έβαπτία&η ιπό Ίοάννου εις τον Ιορδάνη ν", — azaz : elmene azokban a napokban Galileának Názáret városából Jézus és megkeresztelteték János által a Jordánban" . . . Hozzáfűzvén Márk is a vizből való kijövetel leírását eként: „és azonnal feljővén a vizből", vagy a mint az eredeti szöveg szól: „και εΟϊέως αναβαίνων unó του ύδατος". Lukács a 3 2,-ben igy irja le a tényt: „lőn, hogy mikor mind (az egész) község megkeresztelkedék és Jézus is megkeresztelkedett . . ." (ίγένετο δέ tv τω βαητιαΟψαι αιταντα τον λαόν, και Ίησοϋ βαπτισ&έντος . . .) Jánosnál a keresztelés ténye nincs leirva, hanem a többi evangélistáknál is feljegyzett égi jelenés s bizonyságtétel a megtörtént keresztelésnek a bizonysága, mint a melyek a keresztelés nélkül nem mentek végbe. A keresztelés tényét tehát az evangéliomi tudósítások alapján el kell fogadnunk, mert semmi ok sem forog fenn az elvetést illetőleg. Más kérdés aztán az, hogy a ki Szent Lélekkel és tűzzel jön keresztelni, miért veszi fel a viz-keresztséget? És az is más kérdés, hogy a ki maga az ártatlanság, szentség és igazság, a kiben nem volt semmi bűn, miért veszi fel a megtérés és bűnbánat keresztségét? Az első kérdés kevésbbé jelentős, mint a második. Nem is nagyon szokták felvetni, annál kevésbbé kiélezni, mivel a víz, tűz és lélek fogalma az utolsó ponton egységet jelent, t. i. tisztaságot. A víz is tisztit, a tűz is, az isteni lélek pedig legfőképen. A fokozatosság talán meg is követeli, hogy a viz, tűz és lélek egymás után jöjjenek s megnyissák annak az országnak útját, a mely az erkölcsi és vallási tisztaságnak az országa. A második kérdés fontosabbnak látszik, fontosabbá vált a dogmatikus felfogás érvényesülése folytán, a mely azonban a befolyásolás miatt szinte ellenszenvessé lett. Ugyanis a kérdés igy szokott alakulgatni: kik keresztelkedtek meg a Jordánban ? . . . J
