Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. 101 Uj a keresztség, mint külső alak, mert bár a víznek ú. n. szertartási használata régi keletű, mégis jelképes volta újdonság, különösen a megtérésnek eszméjével kapcsolatban, a mely azonban szintén csak látszólagosan uj, mert a próféták mi mást kívántak, mint épen megtérést, megújhodást, megváltozást s átalakúlást? És mégis föltétlenül új az egész Keresztelő János-féle keresztség, mert a megtérésnek keresztségét a bűnüknek bocsánatjára (βάπτισμα μετανοίας εις αφεσιν αμαρτιών) ő követeli először, hogy a lélekváltozás, az érzület átalakulás, a szív s lélek — világ megújhodása megtörténvén : a bűnök bocsánat ja is bekövetkezzék s igy legyen, a ki úgy óhajtja, méltó tagja az Isten országának, — így legyen méltó polgár a mennyeknek országában. Maga a - keresztségi szertartás nem eszközli ezt, tehát ez a keresztség sem opus operatum 1), hanem a keresztség jele a beálló új életnek, vagy a mint a Jézus keresztségét vesszük: elkötelező cselekmény az új életre, — mintegy már gyümölcse a bűnbánati érzelmeknek. Bátran állithatjuk egyszersmind azt is, hogy az egész keresztség ünnepélyes igéret volt az új élet elkezdésére, mintha azzal hitvallást is tettek volna mind arról, a mit ezután tartoztak cselekedni, a mint azután tartoztak élni, — úgy hogy Köhler szerint 2) a megkeresztelkedő személy az ő legmagasabb fokú erélyének akarat-nyilvánitását juttatta kifejezésre a keresztség felvételével. Szentség volt-e ez a szertartás a János szemében s meggyőződése szerint? Szentség-e abban az értelemben, hogy annak nyomán az új élet fakadása föltétlenül bekövetkezik ? Sem általánosságban, sem ilyen értelemben nem az. — Az azonban bizonyos, hogy kizárólagos jelképes cselekmény volt s így az ellentétes felfogásnak nincs jogosúltsága s igazolása, mert a jelképesség ellentétét csak az esetben fogadhatni el, ha a valódi vonatkozás, sőt hatás megállapítható. Már pedig ezt nem tehetni, mert magának a lélek- és tűz-keresztségre való hivatkozásnak a lényege is magában foglalja a viz-keresztségnek csupán jelképező voltát abban, a mit a tűz és lélek valósággal elvégez és keresztülvisz. Ámde ez a kizárólagos jelképesség történeti fejleményében is, erkölcsi vonatkozásában is olyan fontos, hogy a keresztyénség eszmei fejlődésének iiátteréből egyáltalán nem hiányozhatik, ahoz hozzátartozik annyival is inkább, mert még az is megállapítható róla, hogy csupán egyszer hajtatott végre s nem ismételtetett meg, holott a mosakodásnak gyakoriságával kapcsolatban az ismétlődés is szokásba jöhetett volna. De mert az egyszeri keresztelés megállapított tény, ez a a bizonyos állapot fényt vet az eszmei háttérnek igaz voltára s bizonyságúl szolgálására. Hogy ennek a keresztségnek vallás-erkölcsi vonatkozásán l) Jellemző, hogy Kühler i. m. 109. 1. valami ilyesfélét hajlandó észrevenni a Máté 3,,-ben. *) i. ni U0.
