Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)

Tüdős István dr.: Keresztelő János

98 Dr. Tüdős István. titkos és nyilvános kérdezősködés nélkül beszél arról, hogy a ki ő útána jön, az más, mint ő. A bizonyságtétel is méltó Keresztelő János prófétai hivatásához és egyéniségéhez, mert az is félremagyarázhatatlan, komoly, szívhez szóló, a jövendőt mélyen érintő s a Krisztus működését igazán jellemző. A saját személyének teljes háttérbe szorítása mellett a Messiás működésének méltó jellemzése az, a mi a bizonyságtételben a legnagyobb érdekességű, mert amaz is, emez is jellemző s a prófétai hivatáshoz teljesen hozzáillő és méltó. Mindazt összegezi, a mi a régi próféták tanítása volt az eljövendőről, összegezi olyan tömörséggel és rövidséggel, a mely a leggyakorlottabb szónoknak és irónak is becsületére válnék s dicséretére szolgálna. Mintha szent esküvéssel mondaná a Máténál levő előadásban : „Bizony az

1), hogy én keresztellek titeket vizzel a megtérésre, de amaz, a ki én _ utánam jön, az keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel". — És a szent esküvés mintha erősítő bizonyság akarna lenni arra nézve, hogy a tűz és lélek-keresztséggel az itélet-tartás is bekövetkezik, a mely mellett az emberek, mint gabona és polyva fognak szerepelni, hogy a megtisztított szérűn a gabona ott maradjon, a polyva pedig olthatatlan tűzzel megégettessék. Ε messiási működésre való rámutatás a legnagyobb prófétai hivatottságnak jele s bizonysága, mert azt a tényt emeli ki, a mely a Krisztus megváltási és elhivási, valamint elválasztási munkájában a legfontosabb, t. i. hogy csak azok lesznek az ő országának polgárai, az ő általa hozott üdvnek részesei, a kik tiszták, hívők, bizók, jó gyümölcsöt termők, minden más elvész, megsemmisül, mert a tűz és Lélek-keresztséget nem bírják el, nem állják ki. A bizonyságtétel úgy a személyi, mint a működési vonatkozásban tökéletesnek jelentkezik. Még pedig mindkét irányban, t. i. úgy a Keresztelő János személyére és működésére, mint a Messiás személyére s működésére vonatkozólag. Mert a párhuzamos szembeállítás kétségtelen és kézzelfogható, a mennyiben a próféta személye erőtelen, gyönge, a Krisztusé pedig erős, hatalmas, még pedig annyira fölötte álló a prófétáénak, hogy a mint mondja : „arra sem méltó, ő, Keresztelő János, hogy megoldja a Jézus sarujának szijját" s a működésben a víz-keresztség és a tűz s Lélek-keresztség oly ellentét, a melynél szembe szökőbbet fel nem állithatni. Valóban a régi zsidó prófétai szellemnek az utolsó sziporkázása ez a párhuzamba állítás, a melyben a próféta alázatossága s alárendeltsége az isteni erő nagyságát és hatalmát helyezi előtérbe, emelve az előbbvalóságot és hatalmasságot a munkás*) A magyar fordításban e részlet az eredetinek : „?χώ μιν . . . sikerült visszaadása volna, ha igy szólna : „bizony úgy van az, hogy . . vagy : „mert éri ugyan . . . Igy is érthető azonban, különösen ha a vonatkozást alkalmazzuk.