Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
96 Dr. Tüdős István. r.s a Lukács előadásának ezen a ponton túl terjeszkedő részei kézzel foghatólag adják meg a felvilágosítást, hogy minő élet az, a mely, mint jó fa, jó gyümölcsöt fog teremteni, a midőn a sokaságnak kérdésére: „Mit cselekedjünk tehát?" az idézett feleletet adja, t. i. hogy „a kinek két köntöse vagyon, közölje azzal, a kinek nincsen és a kinek vagyon eledele, hasonlatosképen cselekedjék" (3, n). Megcsendül e tanításban a Jézus parancsolata : tégy jót mindenkivel! s egyszersmind felhangzik belőle ez a Jézusi mondás is: „a mit akartok, hogy az emberek cselekedjenek tiveletek, ti is ugyanazt cselekedjétek ő velők", a miben az a szeretet nyer kifejezést, a mely kölcsönös és épen azért igaz is. Ugyanilyen a publikánusoknak adott utasítás is, a mely szerint így szól hozzájok a próféta az eredeti szövegben : „ Μηόεν πλέον παρά τό όιατεεαγμένον νμ'ιν πράοσετε", vagyis „semmit se tegyetek 1) többet annál, a mi parancsolva van nektek", hogy már ebben a határozott s magasan álló kifejezésben jelentkezzék a Krisztus szigorú erkölcsi felfogásának előképe, a mely a kötelesség fogalmát így állapítja meg: „ . . . ha mindazokat megcselekedendítek is, a melyek nektek parancsoltattak, ezt mondjátok : haszontalan szolgák vagyunk, Mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük" (Luk 17 1 0). Mintha jó előre tiltakozás akart volna lenni minden olyan törekvés ellen, a mely fölösleges érdemet akarna szerezni, holott csak a kötelességnek tegyünk eleget, az is nagyon sok ! — A katonáknak adott tanácsban, az azoknak szóló tanításban pedig amaz elv nyer kifejezést, a mely a békességet, a csendességet, a megelégedést köti a szívekre, mintha tudatni akarná velők, hogy az elközelített mennyeknek országában sem a mások megrontásának, sem a patvarkodásnak, sem az elégedetlenségnek nincsen helye, mert az Istennek országa szeretetnek, békességnek, megelégedésnek, a szivek és lelkek összeforrottságának az országa, a melyben patvarkodók nem élhetnek. És az Isten országa, a mennyeknek országa ilyen értelemben úgy tűnik fel előttünk a Keresztelő János eszmevilágában, mint igazi jézusi tartalmú, mint hamisítatlan krisztusi jellemű és szellemű, a melyben már ószövetségi vonások sincsenek, hanem tisztán és kizárólag újszövetségiek, tehát krisztusiak. Egyenes „isten-uralom" az ő szemében a mennyeknek országa, a melynek nem külső fénye, disze, ereje és hatalma leend, hanem szív tisztasága, mélységes és őszinte alázatossága, állandó és változhatatlan odaadása az Isten akarata iránt, a mely akarat az erkölcsi kötelességekben jelentkezik s az engedelmesség e kötelességek teljesítésében, a melyre a nép, úgy, a mint van, alkalmatlan, használhatatlan, s hogy alkalmas és használható legyen, ahoz épen a megtérésre van szükség, hogy a harag napjának eljöttekor a tűz meg ne *) A magyar fordításokban : „vegyétek" szóval van fordítva a „tiqú σαιτι" kifejezés, — nyilvánvalóan helytelenül.
