Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 5. évfolyam, 1907 (Pozsony)
Tüdős István dr.: Keresztelő János
Keresztelő János. 9 Keim felteszi azt a lehetőséget, hogy Jeruzsálemben tanult a templom s iskolák közelében, a melyek ellen aztán küzdelmet folytatott. Itt ismerhette meg, — de azért bárhol is megismerhette a farizeusokat s írásmagyarázókat 1). Ε feltevéshez hozzájárulhatunk azért, mert az esetleg árván maradt gyermeknek ott a központban könnyebben elősegíthették kiképeztetését, mint otthon. De hozzájárulhatunk abban az esetben is, ha szüléi éltek is. Mert Zakariás minden bizonynyal rajta volt, hogy fia a központban tanuljon, ott ismerje meg azokat a dolgokat, a melyek érdekében szólnia s tennie, s a melyek ellen majd esetleg küzdenie kell. Ott Jeruzsálemben kellett s lehetett igazán megismernie a farizeusokat, a kik ellen aztán oly kíméletlenül lépett fel. A fővárosi élet mozgalmaiban kellett ifjú kedélyének mintegy megundorodnia azoktól a visszaélésektől, a melyek ott napirenden voltak. Tisztába jöhetett ifjú észszel is, hogy a mit a farizeusok, sadduceusok, essenusok képviseltek, az nem volt a régi igaz zsidó vallásnak vallás-erkölcsi tételei közölt. Mert ez a három irányzat volt az, u melyhez a zsidók tartoztak. Ezek közül valamelyikhez csatlakozott mindenki. És akármelyik pártnak lett feltétlen hive, nyomon kisérte a régi valláshoz való hűtlenség. A farizeusok, mint Beyschlag megjegyzi: „az igazi izráelitaság torzképé u-t 2) képezték, mert a vallás lényegét a szívből a külsőségekbe helyezték át, — mert a „mózesi törvény betűjével szemben a maguk uj tanaikat" akarták érvényre emelni és pedig a dolog természetes folyományának megfelelőleg önhaszonból, önérdekből, hiszen a hatalomnak birtoklása volt a főcél, amit el is értek, mert csakugyan ők voltak a nép legnagyobb részének vezetői s mint ilyenek, a nekik elméletileg segítő írásmagyarázókkal együtt az utánok haladókat vallás-erkölcsi szempontból teljesen lenyűgözték, valósággal rabbá tették s a ceremóniáskodást a legnagyobb mértékben kifejtették. Velők szemben, mint ellenlábasok szerepeltek a saddúceusok, kik „merev konservativismus"-ban leledzettek, — a „meggyőződés nélküli, — a nép életben tehetetlen" pártot képviselték, annyira, hogy a nyilvános életben még csak nem is merészeltek egyebet, mint farizeusi tételeket gyakorolni 3). A harmadik irányzat, az essenus sem volt valami nagyon követésre méltó, mert az csak „téves utánzása volt a régi prófétai életmódnak, — vegyes szinű hasonképe a zsidó s görög keleti mysticismusnak" 4). Ezt a három pártot a maga igazi mivoltában, a maga jellemző vonásaival ugyan hol ismerhette volna meg igazabban K. J. mint épen a fővárosban ? Mondjuk ki őszintén: azt hogy olyan félremagya») Keim Th. „Geschichte Jesu« III. k. 122. 1. s) Leben Jesu. II. k. 21. 1. ') Beischlag i. m. u. o. *) u. o.
