Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Hornyánszky Aladár: Száz év Izráel történetéből
94 Hornyánszky Aladár. elmúlnia a visszatérés óta, míg végre felépült az oltár 1). Ez ideig bizonyára az exilium alatt kifejlődött szokást követték. Babyloniában a kultuszról szó sem lehetett, idegen földön Jahvét nem lehet áldozatokkal tisztelni. Az ünnepeket fel kellett függeszteni, csak a sabbath maradt meg, mint a nyugalom és gyülekezésnek napja. A számkivetésben élők öszszejöttek ós elmerültek a próféták irataiba, a Deuteronomium törvényeibe. A későbbi zsinagógák alapköveit az exulánsok tették le. így járt el az első hét hónapon keresztül a júdeai gyülekezet is. A csalódás, a viszonyok nyomasztó súlya, az eiső berendezkedéssel járó ezernyi baj ós gond lekötötte erejöket s az istentisztelet kérdését háttérbe szorította. Zerubabel buzgólkodása folytán végre felemelkedett az oltár ugyanazon a helyen, a hol azelőtt állott. Megkezdődhetett ismét a kultusz, ha talán csak nagyon egyszerű formában is. Bizonyára többen éltek azon hitben, hogy az áldozatok és ajándékok elhanyagolása a legfőbb ok, amiért Jahve még mindig neheztel. A csalódott, de reményeihez szívósan ragaszkodó ember a csekélységbe is hajlandó belekapaszkodni, hogy belőle sorsa hirtelen jobbrafordulására következtessen. Megindultak az áldozások, de azért minden a régiben maradt. A főváros utcái elhagyatottak voltak és kihaltak, gyermeklármát nem lehetett hallani, a közlekedés szünetelt. A szegénység napról-napra növekedett, a gazdagok legnagyobb részt Bábelben maradtak vissza. A persa hatalom se váltotta be azon várakozásokat, amelyeket hozzája fűztek. Nem törődött a hazatértekkel, csak arra volt gondja, hogy a magas adók és járulékok rendesen beszolgáltassanak. Ε nyomott hangulatban tizenhét esztendő múlt el a gyülekezet életéből. Ez idő alatt támadt az első szakadás a gyülekezet bensőjében. A jelen nehézségeinek legyőzésére, a jövő bizonytalan reményeinek bevárására nem mindenkinek volt meg a kellő lelki ereje. Akadtak, kik abbahagyták a küzdelmet s igyekeztek az adott viszonyokhoz alkalmazkodni. Feladták az engesztelhetetlenek merev álláspontját, kik csak magokban és magokért kívántak élni. Érintkezést kerestek a számkivetésben részt nem vett testvérekkel, tág kaput nyitva ezáltal mindenféle félpogány szokásnak és gyakorlatnak. Sőt az idegen szomszédokkal is összeköttetésbe léptek. Barátságot tartottak velők és leányaikat feleségül vettek. A gyülekezetből azonban nem váltak ki s így veszélyeztették a szent magnak tisztaságát. A vegyes házasságokra ugyan a körülmények kényszeritették őket. Nemsokára a visszatérés után általánosan érezhető volt az asszonyok hiánya. Még Zacharja idejében, husz esztendővel az exiliumból való szaEzr. 3
